Györffynél azért más a helyzet. Ha felütöd az István király és művét, olykor élt az akkortájt megszokott vegyes érveléssel, vagyis előszeretettel használt fel mind történeti, mind régészeti érveket. Én a különbséget másban látom: Györffy egy fantasztikus ötletelő volt, rengeteg koncepció született a fejében, és valljuk be, hogy a meglátásai sokszor nagyon szépen írták le a forrásokból megismerhető valóságot. A koncepciójának megfelelő régészeti érveket is felhozta rendszeresen, a nem megfelelőekre pedig azt mondta, hogy ilyen-oylan okokból kivétel. Valójában Györffy nagyon is hatott a magyar régészetre, különösen a hetvenes, nyolcvanas években, a hatása egyébként ma is él, bár többnyire ma már a meglátásait inkább cáfolni szokták, mint megerősíteni. (Például Révész László is). Kristó, és a szegedi iskola pedig kiváló katalógusokat, forrásgyűjteményeket, okleveleket tud, és tudott összeállítani, de amit ebből következtettek ki, abba nem vonták be elég méylen a társtudományokat, és ebből származott a nagy ellenségeskedés a budapesti régészek, és a szegedi történészek között. Ilyen az ún. nomád nagyállattartó életforma, amit Kristó a magyaroknak tulajdonított, Kubinyi András néha még mindig elmond néhány ötletet, hogy ki mindenkit lehetne nomádnak tekinteni IX. Lajostól, a második világháborúig Kristó érvei alapján. Azért a két kutató munkásságát teljes egészében elvetni, vagy megkerülni nem lehet, bármilyen hibákat követtek is el.