A november 16-i razziával nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrség kiterjedt besúgóhálózattal rendelkezik. A lebukás veszélye Damoklész kardjaként lebegett az ellenállók felett. Megsűrűsödött a gyanakvás légköre. A gyanús személyeket kihallgatták, Tóth Ilona is részt vett ebben. 18-án este két-három felkelő a kórházba vitte az ÁVH-s vagy spicligyanús Kollár Istvánt, akit Gyöngyösi és Gönczi kérdőre vont. Kollár rakodómunkásnak vallotta magát (igazat mondott), ám miután átkutatták, nem hittek neki: előkerült egy fénykép, amely Kollárt ÁVH-s egyenruhában ábrázolta. Megverték, mert félre akarta vezetni őket. (Az egyenruha nem az övé volt, ő csak sorkatonaként szolgált az ÁVH-nál 1952–55 között.) Ez a fénykép teljesítette be mindnyájuk tragédiáját. Mindketten igazolva látták, hogy besúgó akadt a kezükbe, aki elárulja a mozgalmat, és véleményüket osztotta Tóth Ilona is: „...láttam, hogy valami nagy baj lehet, azért fogták el az ÁVO-st, mert utánunk leselkedett, erre azért is gondolnom kellett, mert az előző napokban már féltünk attól, hogy az illegális röplapok terjesztése miatt a nyomunkban van a rendőrség [...] akkor az volt a meggyőződésem, hogy azt az embert azonnal meg kell ölni, mert attól tartottunk, hogy ha nem öljük meg, úgy az államvédelmi egységek le fognak csapni ránk”. Éppen ebben az időben jelentek meg a kórházban az írók, hogy az Élünk első számát előkészítsek. Tóth Ilona őket és az Élünket is nagyon féltette. Mindhárman megalkuvás nélkül küzdöttek a forradalom vívmányainak megőrzéséért. Gyöngyösi, aki szülők nélkül nőtt fel, bár 1956 előtt nyolcszor ítélték el közbűntényes vádakkal, 1956-ban megszállottan védelmezte a forradalom tisztaságát. Gönczinek pedig elvi meggyőződése volt, hogy az árulókkal le kell számolni.
Nem lőhették le, mert az épületben azt mindenki hallotta volna. Megpróbáltak injekcióval végezni vele, de abban az idegállapotban ez többszöri próbálkozással sem sikerült. Tóthnak egy rövid időre el kellett hagynia a szobát. Ezalatt Gönczi az eszméletlen Kollár torkára állt, s egyes orvosi vélemények szerint ettől állt be a halál. Mivel erről ők nem voltak meggyőződve, Tóth Ilona egy késsel szíven szúrta. Más orvosi vélemények szerint ez okozta Kollár halálát, de a korábbi sérülését sem élte volna túl.
Másnap, 19-én razziát tartottak a kórházban, és Tóth Ilonát többekkel együtt a BRFK-ra szállították. December 5-én fogságba került Gönczi és Gyöngyösi is. Mivel a Kollár-ügyről legalább pletykaszinten viszonylag sokan tudtak, nem meglepő, hogy december 4-étől már a hatóság is értesült róla. Ekkor már Gáli József is beszélt erről a legközelebbi ismerőseinek, tehát nem csak levéltári források utalnak a Kollár-ügyre. A fogságban Tóth Ilonát mardosta az önvád, és több utalás szerint csalódottan, az életével leszámolva tette az első feltáró vallomását.
