szerintem az első pont az alap. és ezt kombinálni kell a másik kettővel :)

a földrajzzal szoktam ilyenkor előhozakodni. én ott elsősorban népességföldrajzzal, demográfiávan foglalkoztam, elvileg mondhatnám azt geomorfológiára, hogy nem akarok azzal foglalkozni, nem érdekel. de nem mondhatom. nem mondhatnám magam földrajzosnak, ha nem lenne meg az a minimális tudásom, amit ott tanítottak. a történésznél is _alapvető_ , hogy attól, hogy mondjuk XX. századot kutat, ne legyen sík hülye az ókorból. az nem történész szvsz, akik csak a saját korszakához ért. és én személy szerint elég furának tartom, valaki azt mondja, hogy őt ez és ez a korszak nem érdekli. a történelem egy egységes dolog, előfordul, hoyg egyes korszakok nem érdekelnek annyira, nade ha már diplomát akarok a történelemből, akkor ahhoz is értenem kell. mint nekem a vulkanológiához is egy picit, ha földrajzos vagyok, akkor is, ha egy teljesen más dologgal foglalkoztam behatóbban.
ahhoz pedig hogy a laikus átlagnál nagyobb tudásom legyen (mert ezt testesíti meg a diploma), bizony kellenek az összefoglaló órák.

a tanárképzésnél lehet azon vitatkozni hogy mekkora tudás kell nekik. én két lehetőséget látok: vagy élesen elkülöníteni a tanárszakot és sokkal több pedagógiai órával terhelni őket és egy praktikus tananyagot kidolgozni nekik, vagy maradjon a rendszer a jelenlegi és a tanár ugyanazt tudja amit a nem tanár. nem csak a tanárokra igaz, hogy az egyetemen megszerzett tudásának csak kisebb részét hasznosítja a munkája során, hanem gyakorlatilag mindenkire.