Hogy másképp ?

Lelkem, Bejja — V. I. úgy érte meg a mai napot, amikor minden kétséget kizárólag a szakmája csúcsán tartózkodik, hogy senkit sem taposott le, senkit sem ütött ki semmiféle nyeregből, csak a tőle telhető színvonalon végezte a minkáját. (Ez a legtöbb és a legkevesebb, amit bárkitől el lehet várni, az úri szabóktól a festőművészeken és az útkarbantartókon át a lóápolókig.) Tagadom, hogy az élet verseny, ahol mások érdekei ellenében kell a magunkét érvényre juttatni. Sokkal inkább hiszek az abban a személetben, amelyet Örkény körülbelül így fogalmazott meg: mindannyian tudunk valamit, amit senki sem képes utánunk csinálni.

Az adott esetben V. I. olyan dolgot tud, amiért időnként díjat is adnak. Akkor viszont kapja meg, de ne azon az áron, hogy Czigány György és a Süni magazin szomorúan nézi a sarokból.

Lehet, hogy a Prima Primissima hasonlít ebben a versenyszférára, ahol a díjazó mozog, de én nem mozgok abban a szférában. És, amennyire tudom, a díjra jelöltek túlnyomó többsége sem. Ezért ez a kiírás az én megítélésem szerint erkölcstelen.

Neked persze jogod van nem egyetérteni velem.