"Aztán tizenezer évvel később már tényleg lelkesen irtották egymást is. Ugyanúgy marakodtak, mint bármilyen más népcsoport, az Észak-Amerikai indiánok fene-nagy harmóniája sem terjedt ki odáig, hogy egymást ne tekintsék ellenségnek. Egységes fellépésre sem voltak képesek, ha képesek lettek volna, másképp is alakulhatott volna a földrész sorsa."

Közben ne felejtsük, hogy az egész indián-téma az olajcsúcs-topicra úgy kerül, hogy a korábban lehanyatlkott civilizációk, ill. erőforrásbázisukat kimerítő, felélő népek tanulmányozása esetleg hasznos lehet saját civilizációnk sorsának megtippelésére egy gyanúsan erőforráskimerüléses helyzetben.

Tehát az indiánok természettel való példás harmóniája, vagy egymás elleni ellenségeskedése ügyében a legalapvetőbb, egyúttal magától értetődő tény, hogy ők is az emberi faj részei, nincs olyan erénye, vagy bűne pl. a fehér fajnak, ami az indiánok között ne fordulna elő. Az indián is lophat, ölhet, élhet a természettel harmóniában és ki is merítheti erőforrásait. Minderre van példa. Nem jobb és nem rosszabb másoktól eredendően. Viszont a Kolombusz-kori indiánok egymás közti harcainak jóval kevesebb áldozata volt, mint a kor európai hatalmainak a háborúiban. (lehet mondani, hogy azért, mert nem ismerték a fém fegyvereket és a puskaport, de önmagában tény)