Évi!

Két füled van, az egyiken be, a másikon ki! Ha ennyire negatív az anyósód, akkor ne is figyelj oda, hogy mit mond. A fő feladatod most az, hogy pihenj, csináld azt ami jólesik, koncentrálj a babára vagy babákra és magatokra. Csak a pozitív dolgokra összpontosíts. Kitartás, a cél nálatok már látszik!

Tappancs!

Ha veszélyes anyagokkal dolgozol, akkor ha lehet kérd át magad egy olyan helyre, ahol ez nem áll fenn. Ha nem lehet, akkor menj csak táppénzre, de valamivel foglald el magad, mert heteket-hónapokat azon agyalni, hogy sikerül, nem sikerül, nagyon idegörlő. Az első lombikomnál kiírattam magam a kezelés kezdetétől, de nem voltam nyugodtabb, sőt ingerültebb, idegesebb voltam. Most pénteken lesz a punkció, akkor szabin leszek, hétfőtől meg néhány nap táppénz, amíg renbe nem érzem magam. Aztán megyek vissza dolgozni, hátha úgy hamarabb eljönn a vérvétel időpontja. De ez még odébb van, remélem lesz elég petesejt, megtermékenyülés, osztódás, mert csak ezek után lesz a beültetés. Annyi minden közbejöhet, amire nem is számítunk. Másoknak olyan egyszerű, aki nincs benne fel sem foglya, hogy mi min megyünk keresztül. A fizikai oldala nem is annyira fáj, de lelkileg teljessen padlóra kerülünk. A kollékanőm lánya úgy jár abortuszra, mint más nagybevásárlásra, tudja, hogy én milyen kezelésre járok és nem érti, hogy miért akadok ki amikor ilyeneket mesél. Igazságtalan az élet, ahol nem kell, ott sikerül, más meg éveket hiába probálkozik. Na jól elkanyarodtam a témától, bocsi csak most megint ilyen hireket mondott, én meg nyelem a könnyeimet. No de kitartás, fő a pozitív gondolkodás és egyszer csak nekünk is sikerül!