Szvsz elsősorban az, hogy amikor az elhasznált fűtőelemből utólag ki akarják vonni a keletkezett plutóniumot(hogy aztánán újra fűtőelem legyen belőle) a kiégett fűtőelemben lévő sugárzó anyagot óhatatlanul össze kell keverni azokkal az anyagokkal, amivel a plutóniumot kiválasztják a többitől.

A sugárzó anyag meg olyan mint a hordó bor és a pohár pisi sztorija. Akármennyi tiszta vízhez elég egy kis sugárzó anyagot adni, és akkor az egész sugárzó lesz, és általában ez egy egyirányú folyamat. Elméletileg csak a benne lévő sugárzó anyag ami radioaktív, a víz amivel összekevertük nem, de nem tudjuk tőle teljesen megtisztítani.

A másik, ami atomerőművekre általánosan igaz: a biztonsági kockázatok, a nagy tőkeigény, macerás előírások stb. atomerőmű építés egyáltalán nem akkora üzlet, mint a sztereotípia sugallja. Ehez képest egy szaporítóreaktor még drágább - ez az üzemanyagon spórol, az viszont eddig is relatíve olcsó volt.

Az atomerőművek óriási hátránya a fosszilis cuccokkal szemben, hogy míg a CO2 az egész világot szennyezi, az egész világon egyenletesen oszlik a tehelése, addig a sugárzó hulladék annak a sara aki felhasználta az atomenergiát. Nem lehet a szemetet másokra testálni.