A támadófegyverekkel könnyű mindig lépéselőnyben maradni. A rakétavédelmi rendszerek mindig is korlázotott kapacitásúak lesznek, képesek lehetnek egy adott területet megvédeni néhány ICBM-től.

 De tömeges támadás elleni védekezés még az USA-nak sem terve. Gyakorlatilag kivitelezhetetlen, már csak azért is, mert ésszerű energiaráfordítással elérhető, hogy egy-egy ICBM már közvetlenül a kiégés, a légkör elhagyása után szétváljon tucatnyi robbanófejre, és akár több száz, sőt, több ezer kamucélpontra, amely azonos radarkeresztmetszetet mutat. Ezeket mind levadászni teljesen kilátástalan.

 Az ICBM-ek tömeges alkalmazása az a fegyver, amire belátható időn belül nem lesz ellenszer. Ami erre alkalmas lenne, az valószínűleg önmagában már jobb fegyver lenne náluk...

 Ergo a mostani elrettentésen alapuló egyensúly meglehetősen tartósnak ígérkezik. Nem véletlenül nem is volt nyílt konfrontáció az atomhatalmak között a II.világháború óta, és nem kizárt, hogy a XIX. század lesz az első olyan, ahol a nagyhatalmak közvetlenül nagy háborúkba nem keverednek, legfeljebb korlátozott, helyi konfliktusokba. Irak várható tapasztalatai alapján talán már azokba sem...