"De azt azért mondtad, hogy vissza kellene térni az agráralapú gazdasághoz, abból is az egyéni gazdálkodáshoz. Ezt én nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy le kellene mondanunk a civilizáció elmúlt negyed évezredének vívmányairól."

Nem mondtam, hogy le kellene mondani a társadalmi munkamegosztásról, vagy, hogy a társadalomnak 100%-ban önellátó parasztból kéne állnia. Az ipari forradalom előtt már évezredek óta voltak városok, és rétegzett társadalom munkamegosztással, a rendelkezésükre álló, NAGYRÉSZT megújuló erőforrásbázison. (azért a talajokat, erdőket sok helyen felélték, Mezopotámia, Mediterrán vidék, stb - a fenntarthatatlan modellek nem az olajkorral kezdődtek) Azonban az arányok csakis az egy ideig egyre olcsóbbodó fosszilis energiakészletek kiaknázásának ("energiarabszolgáknak) köszönhetően tolódtak el abba az irányba, hogy az alapzatot képező mezőgazdasági termelők, a parasztok szélsőségesen lefogytak és egyes országokban a lakosság kilencvenvalahány %-a városlakó. (bár néha az a "város" nem a mi történelmi városfogalmunknak felel meg, ahogy a panel se igazán) A rabszolgák lázadásával, fosszilis készletek csúcsainak elérésével én nem látok más utat, mint visszatérni a társadalmi munkamegosztás és a techhnikai komplexitás egy olyan szintjéhez,, amit el tud tartani a megújuló erőforrásbázis. A baj az, hogy ha ebben még lenne is egyetértés, hiányzik a tudás, mert a korábbi tudás nagyrészt eltűnt, - átmenetileg - feleslegessé vált. Nehéz lesz a rántottából tojást csinálni, nem szokta a cigány, a panelproli, meg pl. én a szántást. Természetesen nem kell mindenkinek szántania, ahogy kezdtem, csak jóval több embernek, mint ma.
A civilizációk katasztrófáit elemzők szerint lehanyatláskor gyakran nem az eggyel előző szintre térnek vissza, hanem jóval primitívebbre, nyilván épp a tudásvesztés, meg hasonlók miatt. Meg azért, mert egy civilizáció se önszántából hanyatlik le, csak az események menet ekikényszeríti ezt. A lehetséges felkészülést még az is akadályozza, hogy az emberek zöme görcsösen ragaszkodik megszokott életformájához, esetleg elmulasztva a felkészülést, mert ábrándozik az égi mentőövről, atomerőművek tömege, stb.
Az elmúlt negyed évezred vívmányainak tulajdonítasz olyat, ami nálunk alig több, mint negyed évszázad "vívmánya": pl. a TSZ-esítés csak 56 után verte szét igazán az egyéni gazdálkodást, küldte a parasztok gyerekeit panelba, hogy proli legyen belőlük nemzetmegtartó erő helyett.