1. ki mondta, hogy másszunk vissza a fára? Ezt már x hozzászólótól megkaptam itt, a demagógia netovábbja, hogy mindig ezzel dorongolják le a fejlődésvallás hívei azokat, akik bátorkodnak figyelmeztetni rra az alapvető tényre, hogy egy véges rendszerben nem lehetséges végtelen növekedés. Lehetnél ugyanilyen dühös arra is, ha azt merészelném állítani, hogy 2*2=4. Állítom is.
2. "aki az emberiség mostani lehetőségeit figyelembe véve próbál valami reális kiutat keresni az energiaválságból." Mindenki a saját szemellenzői közt nézi a világot, de nekem úgy tűnik (szubjektíve), hogy definíciód pontosan illik az én megközelítésemre.
Pontosan ezt teszem, az emberiség mostani lehetőségeit figyelembe véve próbálok reális kiutat keresni az energiaválságból. Nálam a lehetőségekbe és a reálisba simán belefér a takarékosság, a lemondás olyan megoldásokról, amire hosszabb távon nincs forrás, pl. a tömeges egyéni autózásról, kamionozásról, a szöbörbökbe kitelepülésről, a túlhajtott urbanizáltságról. Mindezen lemondások árán csökkenteni az energiaigénnyt és stabilizálni civilizációnkat, vívmányaiból megőrizni, amennyit lehet a tartósan rendelkezésreálló erőforrásbázison. Ez reális, erre van lehetőségünk.

Az atomparadicsomról való ábrándozás nekem kevésbé reális, nem látom az emberiség mai lehetőségei között, a küszöbönálló globális gazdasági válság, dollár-összeomlás, éghajlatválság, olajcsúcs, stb. közepette pl. a szükséges gigantikus tőkét, de mást sem. Ráadásul a fogyasztói társadalmat mindenáron megmenteni óhajtó atomgazdaság-vízionálók számára nem tűnik nmagas árnak, hogy az atomhulladék kezelése a fizika ma ismert törvényei alapján megoldhatatlan. A Cseljabinszkihoz hasonló csődtömegek törvényszerűen együttjárnak az atomiparral (Cseljabinszk USA-beli megfelelői nem sokkal jobbak, lényegében semmivel!), egy "száz reaktort, ezeret" opció megvalósulása egyúttal "száz Cseljabinszkot, ezeret" is jelentene. Honnan tudod, hogy a te utódaid nem botlanak bele valahol a következményekbe?

Az olajcsúcsirodalom nagyobb tekintélyei közül sok képviseli ezt az én "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" álláspontomat, Pl. Heinberg a Powerdown-nal. De a bizniszvilág tagjaként Simmons se hisz abban, hogy az atom kiút lenne, bár nem is veti el, biztos benne, hogy használni fogjuk, mégse gondolja, hogy ettől pl. az autóstársadalom fennmaradhat. De a tények fájdalmasak tudnak lenni, ezért menekülsz a fantáziádhoz és , mint magára adó , nyilván képzett ember bevonod ezt a racionalitás álcaburkával. Aki pedig a "realizmust" nem így érti, az nyilván a fára akar visszamászni.