Bennszülött művészet Pannoniában
A római uralom a kelta bennszülött lakosság paraszti életmódján 100
150 éven át nem sokat változtatott. Megmaradtak helyi szokásaik, nyelvük,
vallásuk, - de döntően megváltozott a kifejezés módja, amely már az 1. században határozott római vonásokat vett fel. A római fedőréteg alatt sokszor nehéz, vagy éppen lehetetlen az eredeti kelta jelleget megtalálni. A bennszülött sírkövek ugyan megőrizték a holtak neveit, általában latin átírásban, vagy éppen fordításban. A kelta istenek tisztelete valóban tovább élt, a feliratokon azonban nem eredeti formájukban jelentek meg, hanem római megfelelőik neve alatt. Csupán az istenek melléknevei őrizték meg az eredeti istenség nevét, vagy kelta jelzőjét, mint az Aquincum környékén ismert Iuppiter Teutanus neve, akiben az eraviscusoknak a Gellérthegyen lévő szentélyében
tisztelt, a római Iuppiterrel azonosított - főistenét ismerhetjük fel.
A keltaság nyomait a bennszülött kőemlékeken a nők viseletében, ugyancsak a kőemlékeken fennmaradt szimbólumokban, néhány kultikus emléken és a díszítések továbbélésében ragadhatjuk meg.
Bennszülött sírkövek
A sírkőállítás jelen ismereteink szerint római hatást mutat. A kelta sírok fölé helyezett emlékjelekről nem tudunk, - ha voltak ilyenek -, talán fából készülhettek és nem maradtak reánk. A római hatást az italicus lakosságnál és a katonaságnál elterjedt sírkőformák, az ábrázolás módja ás a latin nyelvű feliratok mutatják. A sírkövek túlnyomó része a katonai táborok és az új városok számára dolgozó kőfaragó műhelyekben készültek. E műhelyek
mellett - idővel - létrejöttek bennszülött műhelyek is, amelyek azonban a római kőfaragókat utánozták és technikai gyöngeségük mellett legföljebb
egyegy olyan sajátosság alapján következtethetünk rájuk, amely római műhelyben nem fordult elő.
Ilyen sajátosság ismerhető fel a korai karosszékben ülő nők ábrázolásában. A nő felsőteste e köveken a nézővel szembe fordul, lábai azonban profilban láthatók, a szék elhelyezéséhez igazodva. A mesterkélt tartás római szemmel abszurd volt. Ilyen pózban jelenik meg előttünk síremlékén a csákvári Blatuna, vagy a Komárom megyei Szomódon eltemetett másik nő. A két alak alig különböztethető meg egymástól. Az utóbbi sírkövön a kelta vallásosságra jellemző kocsijelenet elmaradt.
A típus későbbi példája Bosi sírköve Ercsiből, ahol, mint látni fogjuk, az ábrázolás már engedményt tett a római látásmód irányába.
