Ó ha boldogságodba lépünk az ima ének lesz

Boldogságodban lelkünk énekre fakad

Vágyunk egy, közeledbe lépni, fényedben fürödve magunkat Hozzád kötözni

S mint szomjas kiszáradt föld leljük meg nedvedet, virágtól virágig lépve énekelünk, köszönjük Neked

 

S a sötétből kilép egy támadó, tette értelmetlen

Nevet, de szeme mégis gyűlölettől lángol

Mi ez ?

 

Egyiket követi másik, s követi harmadik

Biztos életünk hova lett

Már sziklaormon állunk, előttünk szakadék, mellettünk mélység, mögöttünk szédítő meredek

 

Gyűlölet fonódik össze gyűlölettel

Szemei vörös izzásban fénylenek

Tettek ha tehetnék ölnének

 

Ima órája jött el

Ima adja kilincsét imának

Beszéd helyett hallgatás beszél

Figyelmünk Szemedet keresi

 

Az idő nem számít, mint egyik órát követi a másik, úgy jön el a nyugalom ideje

Kígyó megveszekedett dühében saját farkába kap

Támadó támadó ellen kél

Gyilkos terv kigondolóját, gyilkos terve elveszejti

 

Imánk Hozzád ér, sugaradat ráveted gyűlölködőre, ki küzd magával, küzd és szenved

S ha ima ereje elég, Te segítesz neki, feláll, körbenéz, már látja fényedet

Lépése gyönge, de imánk segít, látni, nézni, észrevenni

 

S ha fényed szívébe hatol, ha felujjong szíve Szívedben

Ő már ismeri tettét, gyűlölet támadását várja, kéri

Vezekel és engesztel, szíve szeretete oly mély gyűlölködőre, erejét megtöri