Aztán Sáska nevű zsákközségből újfent a vadon felé vettük az irányt. Mintha egy fantasztikus enduro-parkba csöppentünk volna. Dimbes-dombos táj, változatos talajminőség, meredek kaptatók, szakadékszerű lejtők. Isteni. Nemsokára gyakoroltuk egy kicsit, hogy is kell egy fejreállt GS-t ismét talpra segíteni. Ha egyedül mentem volna, még most is ott ülnék. Szerencsére a kár elhanyagolható. Néhány apró karcolás a bukócsövön, markolatvédőn, tükrön. Azért egy fertály óráig rezonáltak utána a lábaim. Az addig szelídnek tűnő halmocskák rögtön hegyekké nőttek a szememben. Levontam a tanulságot: slick gumival nem érdemes hegyet mászni, ha a legközelebbi aszfalt kilométerekre van.