Honvédként kezdtem, őrvezetőként, tizedesként folytattam, majd szakaszvezetőként fejeztem be. Végig önálló, szabad bejárásom volt a hozzám tartozó területekre, amelyek azért elég "érzékeny" területek voltak (fegyverraktár, lőszerraktár). Ráadásul saját közvetlen előljáróimon kívül minden hivatásosnak is tőlem kellett engedélyt kérnie, hogy egyáltalán beléphessen az említett területekre.

Lehet, hogy másütt másképp volt, de nálunk így működött 83-84-ben.