Nyugodtan tekinthetjük fényévnek, mikor több százas szériában kerültek harci bevetésre olyan repülőgépek, amelyek az ellenség gépeinél 100-150 km/h-val gyorsabbak voltak (ahhoz már késő volt, hogy érdemben befolyásolni tudták volna a harci helyzetet, de nem véletlen, hogy mind az angolok, mind az USA, mind a szovjetek mindent elkövettek azért, hogy gépeket, alkatrészeket és szakembereket szerezzenek a németektől a háború végén, ugyanis még javában tartott az utójáték, mikor speciális kutatóegységek megkezdték munkájukat).

A szovjet sorozatvetők is inkább lélektani fegyverek voltak, mint a V-1-ek, csak telitalálatnál okozott komolyabb kárt, illetve élőerőben, ha nyílt terepen álltak. A V-2 viszont korszakos előrelépést jelentett, az első ballisztikus rakéta harci bevetését jelentette.