Bocsika, a zén stílusom mindig is illen vótt... Annyit finomodoccsak a zidők során, hogy olvtársat nem feltétlenül anyázok, mer' a Kéxakállú rámguríccsa a hordóját... nem mintha különösebben érdekőnne, de ez kopromiló, vagy micsoda... valami ollasmi, mint amit a zurak csinánnak a kuplerájban, de semmiképp sem a madámmal...

Amúgy meg a közbeszély során is egyre teltebb jelzőket alkamazunk, mer' elkopnak a jól bevátt, viszonylag szalonképes fordulatok... ekkora fokú fasságot nehéz követni, mit amit fejlődés gyanánt virít a világ...