"Egészen pontosan" tudja a fene. Nagyjából azt várom, hogy nézzünk szembe az utóbbi évtizedek gazdasági modelljének zsákutca jellegével, hogy ez az irány a szakadékba visz. Állítsuk gazdaságképünket és jövőre vonatkozó elvárásainkat a fejük tetejéről a talpára, legyenek ezek reálisak, összhangban a lehetőségekkel, és a fenntarthatóság elvével. Nem elvi okból, hanem gyakorlatiból, hogy olyan gazdaságunk legyen, ami nekünk, gyerekeinknek, unokáinknak, stb. is megadja, amire alapvetően szükség van az élethez.
El kell felejteni a mai szélhámos gazdasági modell varázsigéit, a "növekedést", a "versenyképességet", a "tőkebevonást" (ezek közül több az ellenkezőjét jelenti, mint Orwellnél 1984-ben a minisztériumok nevei). A globális tőkéért folytatott lóverseny, mint szemléltető modell helyett javaslom modellként bevezetni (az egész nemzetgazdaság és a világgazdaság modelljeként is) a tradícionális önfenntartó parasztgazdaságot, ahol a gazdálkodás célja, hogy a család minden tagjának évről-évre megtermeljék az ennivalóját, ruháját, tüzelőjét, stb. és ha lehet, valami tartalékot is felhalmozzanak az időnként törvényszerű nehéz időkre, rossz termés, nagyon hideg tél, stb. Tudom, hogy ez a modell nem abszolút írja le a gazdaságunkat, főleg most, az átmenet idején, de mint ideál jobb, mint a végtelen növelkedés hosszú távon bukásra ítélt koncepciója.

Tehát: ha a globalizáció fenntarthatatlan, a kiút a lokalizáció, tudatosan, nemcsak kényszerből. Ennek sok pozitív eleme is lesz, újra produktív munkahelyek teremhetnek, nem leszünk úgy kiszolgáltatva távolról jövő csővezetékek és ellátási láncok esetleges megszakadásának. (hát ez még odébb van, egyenlőre nagyon is ki vagyunk)
Társadalmi téren is zsákutca sok, az olajbőség által lehetővé tett megoldás, a kicscsalád, sőt tömeges szingliéletforma, a női karrier, stb. Visszakényszerülünk a többgenerációs nagycsaládhoz, nyudgíj épp, hogy csak lesz, nem fog telleni tömeges diplomagyártásra és nem is lesz értelme, ha a kisember belátja, hogy gyermeke a diplomával is csak ugyanazt csinálhatja, amit anélkül, akkor jobb egyből asztalosinasnak adni, minek annyi pénzt kidobni és időt elpazarolni a "diplomára", amikor addig is kereshet a családra, vagy művelheti a földet.
És így tovább... Hagyjuk abba a fa vágását magunk alatt, fogjuk fel, miből tudunk itt megélni saját erőből, ill. mit kell ahhoz tenni, hogy ilyen pályára álljunk. Természetesen a külkereskedelem nem tűnik el, csak fokozatosan csökken, de gondolom, soha nem nullára. Ahogy a nyugdíj se tűnik el, csak lecsökken, az ellátottak köre és az átlagos összeg is. Egyetemek is maradnak, idővel gondolom, úgy 10-15% fogja elégezni. A többieknek lehet mindenféle olcsó, esti, hétvégi felnőttképzés a vidéki iskolaépületekben, praktikus ismeretekkel, akár még "diplomát" is lehetne osztani, de ez már nem a mai költséges, gnem gyakorlatias modell. Orvosok is lesznek, marad egészségügyi ellátás, de ki kell csavarni az ágazatot a gyógyszeripar kezéből és ésszerű anyagi korlátok között kell tartani. Nem mehet tovább, hogy előbb vágnak, aztán számolnak.
Nem tudom, erre vonatkozott-e a kérdésed, én ezt látom kívánatos főiránynak. Az atomenergia kérdése itt nem döntő, még ha beépítem is a modellembe, a lényegen nem változtat. (én inkább kihagynám) Az sem képes fenntartani a mai fogyasztói, tömegesen autózós életformát, a végtelen növekedést, a fogyasztói paradicsomot. Az atom se csodaszer.