Igen...

Tudod hány 3. csoporbeli, teljesen reménytelennek ítélt beteg épült fel a tábori kórházakban?

 Meg fogsz lepődni, de nem kevesebb, mint amennyi meghalt az első csoportbeli, "ezt biztosan meggyógyítjuk, tehát inkább velük foglalkozunk" minősítésűek közül.

 Ezt sokszor, sokan kimutatták. A jó orvos, amíg az élet szikrája van a betegben küzd, mert igenis vannak "csodák". Sajnos ritkák, de vannak.

 Az eü rendszertől tehát nem lehet elvárni, hogy egy felületes vizsgálat után lemondjon egy betegről, és megtagadja tőle a nyújtható legjobb ellátást - sőt, joga sincs ilyesmihez.

 Bizony, ez sok esetben csapdaszituáció, az eü kiadások jórészét olyan öregekre költik, akikre ez valóban már nem gazdaságos. De nem ezt tenni embertelen lenne. Ha az anyagi lehetőségek erősen beszűkülnek, akkor bizony eljöhet az az állapot, amit Haldiman a "Forever War-ban" vizionált, miszerint életpálya, fontosság alapján osztályozzák az embereket, és adott esetben egy bizonyos kor után 0-ás kategóriában kerülnek, és semmilyen egészségügyi ellátást nem kapnak, csak ha fizetőképesek.

 De igen, kritikus helyzetben van realitása egy ilyen állapotnak is, sőt, társadalmilag abszolút ésszerű is lehet. Nagyjából így működött az egészségügy évezredeken keresztül.