Osztán tegnap meg Riviera a Radnótiban.

Molnár Ferenc nagy kedvencem, szerencsére a Radnóti vezetésének is.

A játék egy áruházban zajlik, ahol az egyik kis eladólányra kiveti a hálóját az áruház újdonsült igazgatója, az Amerikát is megjárt, felkapaszkodott gígerli, aki nem mellesleg a lány szegény szeretőjének, Misch úr, kereskedősegédnek egykori barátja, akivel sok évvel ezelőtt haragban váltak el, mert az együtt kezdett üzleti vállakozásnak "megcsalás" vetett véget.

A szegénylegény tudja, hogy a naív kislány egyetlen lehetősége a felkapaszkodásra, ha legalább ideig-óráig a milliomosé lesz, de azért még tesz egy kísérletet, hogy inkább "elviszi" ő a riviérára, hátha másképp alakul minden. A lány viszont túl sokáig élt nyomorban, csak nyomorban élt, ezért sejthető a végkifejlet.

Csányi-szépfiún (ezen mindig csodálkozom, mert szerintem rajzfilmfigura-arca van, de azért szeretjük) kissé lötyögött eleinte a szerep, de aztán nagyon szépen magára igazította. Fanyar arckifejezéséhez pompásan illett a cinikus segéd figurája, bár kicsit rontotta a képet, hogy hollófekete haját gyakran őszülőként emlegette, jól szabott ruháját meg rongyokként aposztrofálta.

Kovács Patrícia egy gyönyörűséges, édes kis naiva, nekem kicsit sok volt benne a színpadi gesztus, sokszor modoros pózokban felejtette magát, de nem zavart, a darab korában játszódó filmek hangulatát idézte.

A darab többi szereplője lényegtelen, még Schneider Zoltán volt színen sokat, ő szokásos vaddisznó-szerepében rendesen dolgozott. Wéber Kata csapnivalóan rossz volt, szerencsére nem lehetett sokat látni.

Kicsit zavarónak hatott a színpad közepére állított masszív üveg-fém asztal, amin sokat mászkáltak, hemperegtek, ugráltak, biztosan nagyon praktikus, de a kor szellemét kissé megbolondította.

Összességében kellemes darab, keserédes hangulat, briliáns molnári szövegek, zord téli estékre szeretettel ajánlom.