Sziasztok!

Asszem most baromi rossz a kedvem. Fogalmam sincs mitől. Mondhatni "a szokásos". Csakhogy reggel hiába keltem fel a vekkerre, képtelen voltam elmenni a suliba. Rosszul lettem attól, hogy arra gondoltam, hogy most a hidegben el kell caplatni a buszmegállóig, órákig dörgölőzni a büdös emberekkel, miközben szédülök a köcsög antidepitől, aztán 3 mérsékelten érdekes órán ébren lenni, majd haza ugyanez. Úgyhogy visszamásztam az ágyba. M. félórája ment el dolgozni, kb 3/4 éve most sírtam először emiatt (ti. hogy egyedül maradtam a szobámban és félek).

Tegnap még viccesebb volt. Fél 12-ig aludtam (ilyet is ezer éve csináltam). Fél órája kellett volna úton lennem. Totál pánikba estem, 20 perc alatt zsúrképes állapotba hoztam magam. Kértem anyámat, dobjon el valameddig a kocsival, mert iszonyú késésben vagyok. De nem lehetett, mert a húgommal készültek moziba/ nagynénémékhez menni. A húg ekkor persze még öltözetlen volt, épp reggelizett. Így gyaog indultam el, na mindegy, bőgtem végig a buszig, mint a hülyegyerek, képzelem, mit szóltak az emberek. Komolyan azon voltam, hogy visszafordulok és hazajövök. A buszmegállóban mindenesetre magamra kentem fél liter alapozót :) Nagy nehezen megérkeztem M. nagyszüleihez, M-ék addigra még nem értek oda. Pontosan 1 órát kellett még várnom rájuk a kapu előtt ülve (nem mertem felmenni), még szerencse, hogy nálam volt a gyóccertan. A futóverseny miatti lezárások miatt, meg otthonfelejtett fényképezők miatt késtek ennyit (gyalog 20 perc lett volna az út, de ők kocsival).

Ez biztos hülyeségnek tűnik, de rettentően megviselt ez az egész. A pánik reggel, éhgyomorra átrohanni a fél várost, majd dekkolni a hidegben egy órát, miközben én voltam befosva, hogy kések egy órát... Meg a mai nap... pedig süt a nap, mi a franc lehet velem?! És mi a franc lesz velem egész este M nélkül? És holnap muszáj bemennem a suliba. Emberek közé.

Help.

Bocs a hosszú hsz-ért, de be vagyok tojva, muszáj volt kiírnom. :-(