Kedves Lájszló!

> Egyrészt ezek a matematikában szokásos jelölési konvenciók nincsenek kőbe vésve, bármilyen jelölést használhatsz, ha előtte rögzíted, hogy mit mivel fogsz jelölni.

Én ezt nem így látom, persze mindent felrúghatsz, csak akkor (1) terjengős jelölésjegyzéket kell készítened, amely végezetül meglehet nagyobb erőfeszítésedbe fog kerülni, mintha a hagyományos jelölésrendszert elfogadtad volna; (2) a hagyományok szocializálta olvasók azért csak fel fogják vonni legalább az egyik szemöldöküket, (3) főleg az olyanok, mint én, akik úgy tapasztalták, hogy a konvenciók felrúgása elsősorban azokra jellemző, akik a tartalom gyengeségét formai újításokkal hajlamosak kompenzálni.


> De például tényleg gyakori az, hogy a kisbetű a "futó" változó, a nagy pedig a konstans értékhatár.

No ez pl. szvsz. egy igénytelen notáció. Én olyasmihez vagyok szokva, mint a mellékelt kép mutatja (vö. pl. a produktumjelnél). Ebben nincs ilyen distinkció, mert nincs is itt különbség: a konstans értékhatár is változó, csak éppen nem teszünk megszorítást meg az értékére.


> Ez alapján e konkrét esetben - számomra - logikusabb a nagybetű, mert egy konkrét rendszerben mindig le van rögzítve az N, még a rendszer kifejlesztése előtt.

Ezek szerint te meg fogod különböztetni az n-gramot, mint elméleti fogalmat, és az N-gramot, mint ennek konkrét megvalósulását? Elviekben ezt persze meg lehetne tenni, de véleményem szerint az előfordulások többsége esetében a két aspektus nemigen válik el egymástól, így ezekre pedig egy harmadik jelölést kellene bevezetni, amely mindkettőt jelenti.

Szerintem ennél helyesebb csak az elméleti fogalmat venni, miközben tudjuk, hogy a gyakorlatban ez korlátok közt valósul meg. Ritka eset mikor ilyen formán különbséget teszünk az elméletben létező számok és a gépi reprezentációjuk közt.


> Én nem hiszem, hogy az n-királynő probléma itt releváns példa, könnyen előfordulhat, hogy erre meg egy másik fajta konvenció alakul ki (Végül is a mest. int. és a statisztikai nyelvészet elég különálló terület). Az idegen nyelvű n-gram esetét én erősebb befolyásoló tényezőnek érzem.

Nem tudom, emlékszel-e arra a nagy vitánkra. Úgy érzem, megint afelé haladunk. Nem kell velem egyet értened, de ilyen jövőben esetleg megtörténhető dolgok felvetését ellenérvként én egy kicsit az én vitapartneri lebecsülésemnek érzem. És hát hiú vagyok, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt.

Ide ezért csak azt jegyzem meg, hogy láthatólag itt még nem alakult ki a magyar szaknyelvi szegmens, hiszen magyar hivatkozásaid nem voltak. Ergo, amikor te magyarra fordítasz, éppen részt veszel annak kialakításában. Ez sokszoros felelősség ahhoz képest, mintha egy meglévő úzushoz alkalmazkodnál. Itt kifejezetten elvált, hogy a lehető legkorrektebb megoldással éljünk, hiszen mi a normaadók egyike leszünk.