Ezzel van összhangban az a mostanában támadt gondolatom, hogy ez az egész vasút-közút-stb. FENNTARTÁS logisztikázás és költségezés eszemfuttatás nagyjából a mai árarányok esetén érvényes.
Amikor mindent át lehet számolni pénzre (létezik közös nevező...): azt hiszem, ezt hívják lineáris programozási feladatnak. Nyilván lehet cifrázni: pl. határvonalakat húzok, ami alatt/felett nem megfelelő a dolog, vagy csak átmegy nemlineárisba, mert egyéb költségek nőnek...

De ez nem felt. jó modell, ha jön egy erőforrás-válság. A munkaerő nem lesz mozdítható (csak irdatlan költséggel), a termelés kül. szakaszai nem lesznek ennyire távol egymáéstól (fizikailag),
a helyszíni szervíz másképp lesz átszámolható karbantartásmentes élettartamra, és a logisztikai igény (a "felajánlott forgalom" )is más lesz (egyrészt kisebb, másrészt más szerkezetű).
Tudjuk, hogy a felmerülő költségek (melyek már egész másképp lesznek közös nevezőn, ha egyáltalán...) viszont részben állandóak, részben "lépcsősek (adott forgalom felett kell egy nagy fejlesztés, ami sokáig elég).

Ha a sima visszafejlődéssel (forgalomesés) számolunk, visszajöhet a vasút is, mint optimum, de még a lovasszekér. A helyzet ennél bonyolultabb lesz, akár mert a kommunikációs vonalak megmaradnak, akár a hadseregek, akár az emberek igényei miatt. Szóval tudja a jóisten, hogy mi lesz optimum.

Itt az a közösség nyer, amelyik (bizonyos veszteséggel) BÁRMIHEZ vissza tud nyúlni. (vagy aki piszok szerencsével pont eltalája, ami opt. lesz - de ez nem valsz...)