Egész európában jellemző tendencia, hogy a vasúti pályát az állam finanszírozza (mint a közutakat). Mégis az a helyzet, ami.

 Sínbuszok is léteznek, kis motorkocsik is léteznek, de a kis terhelésű szárnyvonalaknál megkerülhetetlen az a probléma, hogy így is borzasztó tömegek mozognak a hasznos terheléshez képest (személyszállításnál általában rossz a vasút, egy vasgerendával rogyásig rakodott pőrekocsi az, ami gazdaságos), másrészt a pálya fenntartási költségei egy pont alá nem vihetőek - mert a biztonsági előírások törvényben garantáltak, azon spórolni nem lehet. A mozdony nem tud kikerülni egy huplit a sínen, vagy lépésben átdöccenni egy folytonossági hiányon. A busznak ez nem probléma.

 Itt a közúti közlekedéssel egyszerűen versenyképtelen a vasút. Látni kell a történelmet: a vasúti teher-és személyfuvarozás a XIX. század végén felfutott, ez kitartott egészen a XX. század első feléig, ugyanis nem volt alternatívája.A XX. század első évtizedéig semmiféle alternatívája nem volt, még kis-közepes távolságokra is lehetett menni lóval, konflissal - vagy a jóval gyorsabb vonattal. A közúthálózat minősége rossz volt, tele volt lovasszekérrel (és szétszórt patkószeggel), gyorsan haladni akkor sem lehetett, ha valakinek volt személyautója. Akkoriban még 2-3 pótkerék volt egy kocsin - nem véletlenül!

 Ez amúgy igen erősen korlátozta a mobilitást. Egy saját vasútvonallal nem rendelkező kis településről szóba sem jöhetett, hogy valaki máshova járjon dolgozni naponta. Vagy félévente látta a családja, vagy helyben kellett munkát találni - ez bizony korlátozta a fejlődést. Az individuális mobilitás teljesen új helyzetet teremtett, és szükségszerűen kiváltotta nagyon sok helyen a vasutat. A folyamat ma is tart, nem kell miatta siránkozni, ez törvényszerű.