Különben rosszul írtam az előbb. Valamivel helyesebben:
Szerintem minden szenvedés visszavezethető arra, hogy olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni.

Korábban azt állítottam, hogy egyetlen alapra vezethető vissza. Ebben nem vagyok biztos, valószínűleg más ehhez hasonló alapok is találhatóak.

PP: bár a kérdés nem nekem szólt (Astus válaszára én is kíváncsi vagyok :)):
- A vágy- ra alkalmazva a "tételemet": azt kell átélnünk, hogy épp valami mást élünk át ahelyett, amit elképzeltünk.
- Az ellenszenv triviálisan ugyanaz, mint amit én mondtam (olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni)
- A hamis tudás viszont elgondolkodtató. Önmagában az, hogy én tudni vélek valamit, még nem okoz szenvedést (hacsak nem olyan tudásról van szó, ami önmagában szenvedést okoz, pl: azt kell átélnem, hogy tudom, hogy nincs lábam).
Esetleg akkor okozhat szenvedést a téves tudás, mikor szembesülök azzal, hogy tévedtem. (Azt kell átélnem, hogy tévedtem.)