A kezdeményező súlyos tévedésben van, amikor a következőket írja:

Mi alkotjuk a reklámfogyasztó társadalom felét, a kereskedelmi televíziók számára pedig elsődleges a reklámbevétel! Ha ez a bojkott sikeres lesz, a reklámozók előtt a felelősök óriási bajba kerülhetnek, hiszen mi módosíthatjuk az előre betervezett nézettségi adatokat. A visszaesés pedig sok millió forintos kiesést jelent a reklámokból fenntartott médiumoknak.

Jól látható, hogy a kezdeményező nincs tisztában a nézettségmérés módszerével. Senki nem számolja meg egyesével, hogy egy adott műsort hányan néztek, sőt, még csak nem is telefonon kérdezik körbe a véletlenszerűen kiválasztottakat, hogy mit néztek előző nap, hanem bizonyos családokhoz kihelyezett műszerek követik nyomon a tévénézési szokásokat, aztán jöhet az eredmények felszorzása statisztikai módszerekkel. A kezdeményezés tehát akkor érhetne célt, ha ezek közül a nézők közül sikerülne mind többet meggyőzni a bojkott értelméről, ami azért bajos, mert ezek vállalták, hogy bámulják a dobozt, hiszen ők a minta!