Szerintem elhibázott dolog irodalmi idézetek, szállóigék meghonosodását számon kérni a nyelven.
Látja az alagút végét.

A farok csóválja a kutyát.

A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve.

Ezek mind igen régre mennek vissza (bár a források szerint a kutyás csak a század közepén terjedt el); a poklos mondásnak már clairveaux-i Szent Bernátnál megvan az előzménye.

Ezzel az erővel kidobhanánk az olyan szállóigéinket is, mint a "a kocka el van vetve" vagy "országomat egy lóért!" hiszen csupán fordítások, és a köznyelvi beszélő nem biztos, hogy tisztában van az eredetükkel.