lvT!

Köszönöm a választ. Valóban így lehetett. Régen sok katonaviselt ember hozott német szavakat haza, amiket aztán nem igen hagyott el utána sem. Az Alföldön pl. az idősebb paraszt emberek még az 1960-as években is csak ritkán reggeliztek, többnyire fröstököltek.

De, hogy milyen küzdelmet folytattak a művelt rétegek a sok német szó ellen, mutatta, hogy olyan idős emberek, akik egyébként egy szót sem beszéltek németül, mindennapos dolgaikban olyan szavakat használtak, mint a ler, sparhert, gang, ózlag!/auslage=kirakat/, ferslóg, firhang stb.

Sajnos ma hasonlóan szívderítő a helyzet  az angollal, csak éppen nincs semmilyen össznemzeti, össznépi akarat, hogy erőteljesebben magyarosítsunk szavakat, kifejezéseket. Erről is kellene egy külön fórumot nyitni. Már több száz olyan szavam és kifejezésem van, melyek garantáltan az utóbbi 10-15 évben jelentek meg a magyar nyelvben és amelyeket előbb hallottam angolul, mint magyarul.

Néhány példa:

Hab a tortán.

Látja az alagút végét.

A farok csóválja a kutyát.

A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve.

Benne van a pakliban. Stb.

Legtöbb ilyen kifejezés sajnálatos módon szerény képességű, vagy kevés időt a munkának szentelő film szöveg fordítók által került a magyar köztudatba szó szerinti, tükör fordítás által.  Szerencsésebb lett volna, bár több munkát igényelt volna, ha előveszik a magyar szólások, közmondások gyűjteményét és találnak a már meglévő kincsből hasonértelműt. Legtöbb esetben bizonyára találtak volna.

Nem becsülöm le a mai magyar fordítókat, ma is készülnek azért néha jó fordítások. De főleg a TV-ben túl sok az amerikai film és kevés az idő a szinkron elkészítésére és esetleg nem fizetik jól meg a fordítókat és ezért a sok gyatra szinkron.