Bár elég régen nyílt a topik, a hsz-okból ítélve nem egyedi eset.

Nekem így kívülről úgy tűnik, hogy kezdetben mindkét fél ugyanazt akarta ettől a kapcsolattól: tönkrement házasságát, válását követően nem akart abszolút egyedül maradni (támogató családtagok, barátok hiányában), kölcsönösen lelki szemetesládát kerestek és találtak egymás személyében. Itt, ezen a ponton "egálban" voltak.  A problémák akkor alakultak ki, mikor a topiknyitó (Anna?) ott szerette volna folytatni ezzel az emberrel az életét, ami előtt az ex-férjével a házassága zátonyra futott. Csakhogy a másik férfi valószínűleg nagyot csalódott az ő volt feleségében, vagy éppen ellenkezőleg: az ő személyisége rejt magában olyan tulajdonságokat, hogy nem is való neki a házasság - így Annával naná, hogy nem akart még csak élettársi kapcsolatot sem létesíteni! Aztán egy 3 éves kisgyermeket befogadni is baromi nagy felelősség, az apaszerep nemcsak arról szól, hogy jófej játszópajtása legyen a (nevelő)apa a kissrácnak. Ez nyilvánvalóan tudatosult benne, és visszatáncolt.

Annánál inkább azt érzékelem, hogy nem gondolta át igazán a válását. Öt évi házasság után talán ez elhamarkodott lépés volt. Valamiért az a kapcsolat megromlott, ez nem vitás. Ám nekem ebből az egész történetből az rajzolódik ki, hogy Anna meg akarta tartani a "múltjából" (a házasságából) mindazt, ami jó volt benne és csak azt dobni ki, ami rossz! Manapság az emberek hajlandóak az emberi kapcsolataikban is a fogyasztói szemléletet követni: ha valami/valaki - az én szemszögemből nézve - elromlik, akkor nem vagyok hajlandó küszködni a megjavításáért, eldobom, kidobom, mint az ócska Videoton-tévét a lomtalanításkor és veszek helyette egy vadonat újat!

Annának kellett minden, ami a házasélet kellemes oldalát nyújtja: férfi, akire felnézhet, férfi akit emberileg és érzelmileg támogathat, férfi mint szexuális partner, férfi mint "udvarló", férfi mint szabadidőpartner, férfi mint "társ a mindennapokban"; férfi mint biztonságot adó, férfi mint a gyereket szerető és elfogadó, vele barátságosan viselkedő ember. A volt férjét ezekre a szerepekre nem találta alkalmasnak, hát lecserélte mint a kiégett villanykörtét...

Megfeledkezett arról, hogy a másik embertől nemcsak kapni lehet, hanem adni is kell neki, ám az, amit kínálni tudott volna, nem biztos, hogy valóban arra lett volna szüksége annak az embernek! Nem feltétlenül önzőségből, kényelemszeretetből, rosszindulatból, stb. hanem az eltérő életfelfogásából, korábbi élettapasztalataiból, a jövőre nézve kialakított (vagy éppen alakulófélben lévő) céljaiból adódóan.

Bizonyára sokan nem értenek velem egyet, mert ultrakonzervatív felfogású vagyok ilyen kérdésekben, de Annának szerintem először a férjével kellett volna megpróbálnia helyreállítania a házasságát, hiszen talán öt évvel azelőtt nem véletlenül választotta őt társául és szült neki gyereket! Ez nem dőlhet csak úgy össze, mint egy kártyavár. Hacsak a volt férj nem volt alkoholista/drogos, vagy egy durvalelkű, kegyetlenkedő (fizikai vagy lelki terrort alkalmazó) vadbarom; megbízhatatlan, munkakerülő, vagy a pénzt felelőtlenül elszóró, a családjával nem törődő alak, akkor törekedni kellett volna a házasság megmentésére és nem a könnyebbnek látszó utat választani, majd a két szék közül a pad alá beesni.