A kvantum-összefonódás jelensége nem ujkeletü dolog. Az azonnemüség elvére utal, ami viszont nem a fizika találmánya. Tehát az egyidőben létrehozott két fénynyaláb tulajdonságai nem csak hogy kiegészítik, hanem feltételezik is egymást, akkor is, ha a sugarak egymástól távol vannak. Ezért következhet be, hogy ha az egyik fénysugarat valamiféle hatás éri, a másik is reagál. (nevet :-)

'A berendezés sikeresen megkerüli a Heisenberg-féle határozatlansági elvet, amelyből az is következik, hogy lehetetlen megmérni egy részecske kvantumállapotát, mert maga a mérés megváltoztathatja azt. Heisenberg tétele kizárja a teleportáció elméleti lehetőségét is, hiszen hogyan is tudnánk reprodukálni valamit, amit nem tudunk precízen megmérni?' - ezen viszont nem árt elgondolkodni. Kvantumállapotokkal dolgozni tehát annyi, mint egy folyamatos változásban lévô - állapotát csak feltételezni képes - parányi részecskére hatni. Errôl egy napfényes korcsolyapálya jut eszembe :-) 

Ettôl függetlenül a távlatok beláthatatlanok...