Cigányügyben írtam 3 pontos javaslatomat, de valójában mindenkire vonatkozik, aki ma segélyt kap. A 3 pontból csak 1 megvalósulása bombabiztos: hogy idővel nem lesz miből segélyt fizetni. A másik 2-ért tenni kell, tehát tudni kell megélhetési alapot (minimális nagyságú földet) adni azoknak, akik fizikailag képesek dolgozni, másrészt határozott rendfenntartó erő kell, ami a delikvenseket rászorítja, hogy a melót válasszák, ne a lopást, rablást (nem a cigányokat, minket, embereket, ha cigányok vagyunk, ha nem!)
Az önálló munkavégzésre még, vagy már képtelen embereket családtagjaiknak kell majd eltartania, ahogy mindig is a történelemben, ill. szerencsésebb jómódúaknak joga lesz adakozni. Egészen minimálisan valami maradhat is az állam szociális támogató funkciójából, a leépülést se várom azonnali 100%-nak, inkább fokozatosnak, ugrásokkal, az aktuális gazdasági válságok szerint.

Az USA-ban sokat írják a Peak-szájtokon, hogy az elmebeteg modern globális gazdaságban a munkavállalók zöme nem végez semmilyen társadalmilag hasznos termelőmunkát, még ha lelkiismeretesen be is jár a munkahelyére és el is végzi a feladatát. Karriertanácsadásként (Kunstler, Orlov, mások) azt tanácsolják a szülőknek, hogy gyerekeiket hasznos, gyakorlatias kétkezi szakmákra taníttassák (földműves, asztalos, pék, stb.), amikből a Csúcs utáni gazdaságban is meg lehet majd élni. A mai adminisztratívok töredékére lesz szükség, a diplomagyárak ("egyetem") zömét becsukják majd. (Éljen a tandíj! Ahogy a piaci gázár is - nem Gy. Ferit dicsérem, csak ez a realitás. Helyből bezárnám a felsőoktatás felét, mint jó kezdet)