Végtelen az erő mi velünk van – alázat

Le nem küzdhető erő mi bennünk lobog – szeretet

Támadót a lehajtott fej megállítja, dühös fújtatását figyelem veszi át

Szerető szemet ó igen, ki gyűlölheti ? kigyújtott nevető jobbot ugyan ki taszíthatja el ?

S gyűlölet ha megáll, ereje eltűnik, kéreg megreped, hangja felhangzik az égig, áraszt reánk újabb kegyelmeket

 

Oly igen jó vagy, ki tud úgy megérteni ? ki tud így tanácsot adni, néha nevettetve, néha ráébredő könnyekkel ?

Kivel lehetne úgy együtt szaladni, mint Veled ? Ki adja mindig a legtöbbet ?

Te vagy az Életadó, ránk aggódva Vigyázó, Élet