Most kilenc gazdátlan cicát etetek a három saját mellett.

A szomszédaim közül néhányan nem nézik ezt jó szemmel.

Az az igazság, hogy én sem így terveztem.

Volt három stabil gazdátlanom az év elején.

Januárban kidobtak két néhányhetes sovány cirmost.

Cérnacirmosoknak neveztem el az ikreket.

Addig volt a Boci, aki anyamacska, de azt hittem herélt kandúr, akkora volt.

Az Ő lánya a Zorróka, vagy más néven Kisszürke. A kedvencem.

Ő a legszebb macska a környéken.

Szürke plüsscica.

A nyár elején ivartalanítottuk a Tappanccsal, akiknek nagyon régóta ingyen dolgozom, és most azt kértem a munkáimért cserébe: találjanak neki gazdát. 

Sajnos nem sikerült.

Aztán itt van a Sánta József.

A kiöregedett domináns hím.

A tél közepén lesántult.

Már nem ő az alfa.

Antibiotkummal sikerült egy hónap után helyrehoznom.

Most a nyár végén a szeme gyulladt be valami verekedés kapcsán.

Szereztem neki gyulladásgátló szemcseppet, és lesz ami lesz

alapon elkaptam, -mert vad a drágám- és háromszor is sikerült becseppentenem

a szemét, ami másfél hónapja be volt ragadva.

Azóta meggyógyult.

Aztán van három fekete cica is akiket szintén az idén dobtak ki.

Az egyik sánta és gerincsérült, mert valszeg elütötte egy autó.

Olajfestékbe is esett mert tele volt fehér festékcsomókkal a szőre.

Mindenki Őt verte, de most már nem is sántít, csak furcsán megy és fényes a szőre...

 

Miért ne viccelődnénk is ezek mellett?

Miért gondolod, hogy eltévedtünk?