Üdv mindenkinek!

Huuhhh! Végigolvastam az elejétől!

 

Sok minden érdekes dolgot olvastam, de arról, hogy hogyan is tanulnak, csak nagyon nagyon keveset. Mikor a gyerek //iskolalérett// lett, akkor kaptunk hirtelen a fejünkhöz, hova?

Akkor még semmit nem tudtunk a W-ról, valaki szinte belökött oda.

Steineri elvekről gőzünk se volt, mint ahogy semmiről se, ami szerintem jó, mert nem befolyásolt semmi.

És amikor az első elbeszélgetésen elmesélték, hogy a gyerekek megélik azt amiről mi "csak" tanultunk, az elég meggyőző volt.

Pl. az ókori görög olimpiát eljátsszák, átélik a szó szoros értelmében, városállamosostul mindenestül. A kenyeret elvetik, gondozzák, learatják, és megsütik, ja és megeszik.

A házat megépítik sárdagasztásostul, mindenestül, és sorolhatnám, rengeteg ilyen van.

Nem bántuk meg, és a gyerek sem, ez a lényeg.

Nem mondom, hogy időközben nem estünk kétségbe, vajon jó választás volt-e? De türelmesek voltunk és így hatodik környékén kezdünk megnyugodni.