Kedves Keresztyének,

szolnék egy-egy régebbi, hatarozottan nem e vilagi almomrol is.

Ujra elmondom, hogy miota 2004 januarjaban vallasos lettem, sokat almodok azonositatlan repulo targyakrol, haromszogekrol, amelyek az égen, haromszog alaku elrendezésekrol, amelyek a foldon vannak, és fontos megjegyezni, hogy gyakori: ezen haromszog alaku elrendezések belsejében van egy negyedik is, olykor pedig e haromszogon kivul, de hatarozottan ugy, hogy osszességében koze van a harmas alakzathoz. Ugyancsak 2004 ota almodok nagyon fehér boru és szeplos angyalokkal, akiknek olykor nagyon kulonleges arcuk van. Olykor nagyon kozlékenyek, maskor furcsan viselkednek, vagy hatarozottan fenyegeto tartalmu beszédeket intéznek hozzam vagy mondanak velem kapcsolatban az orrom elott. Gyakori, hogy eme vagy mas kuseju angyalok harman vannak. Hàrman. Almodni szoktam tovabba, hogy azonositatlan repulo targyak - olykor haromszog alakuak - artani akarnak, fel akarnak ragadni, illetve almodok olyan dolgokat is, hogy elragadnak, és én kivulrol latom, ahogyan az urhajo felemelkedik velem a foldrol. Almodtam olyat is, hogy egy eddig nem ismert Steven Spielberg rendezte filmet kezdek el nézni a televizioban egy korhazban: a filmnek már a legeleje rendkivul megkapo és hatasos zenével azzal kezdodik, hogy egy haromszog alaku urhajo, amelynek harom sarkán, az alján három kör alaku reflektor vilagit, a negyedik reflektor annak kozepén én vagyok, elragadva: a targy elemelkedik a foldtol, a kamera pedig részben alulrol, kis részben oldalrol mutatja a szerkezetet; dramai szimfonikus zene kiséretében. Pl. eme almom utan egy teljes napig a hatasa alatt maradtam. Maskor egy azonositatlan repulo targy lovoldoz ram, fénykévéket bocsajtva utanam a foldre és uldozve a magyarorszagi lakasunk melleti domb mellett stb.

Csak egy példa a haromszogekre:
Jo idovel ezelott - termeszetesen 2004 utan - egyik almom végén megérkeztem egy a néptelen uttesten allo, az aszfaltba ágyazott harom darab, haromszogben elhelyezett nagyon zöld szinu karóhoz. A rudak vastagsaga, azaz atméroje nem volt tobb talan 3 centiméternél. Nem tudtam, miért, megalltam elottuk és néztem oket. A haromszog alaku térelrendezés belsejében egy ugyancsak nagyon zöld negyedik formacio, egy csö is volt: ez a negyedik a haromszog belsejében rengeteg mennyiségu vizet omlesztett a foldre, azonban feltunt, hogy ahol a viz foldet ér, tulajdonképpen eltunik szinte az utolso cseppig. A csö nagy erovel nyomta a viztomeget, mégis alig volt valami kis lapos tocsa alatta-korulotte. A csö kulonosen az egyik zöld rudhoz allt nagyon kozel, a masik kettotol egyenletesen messze volt.

Ekkor lattam balra egy épuletet és két személyt; ezekrol nyiltan nem szeretnék beszélni semmit.

Eztan felébredtem.

Masik álom is ide tartozhat:

Még tervbe sem volt véve, hogy Magyarorszagrol Romaba jojjek, amikor azt álmodtam, hogy a Jelenések Konyve fenevadja már uralkodott a Foldon. Az emberek mind meghajoltak, amerre csak jart, de én, vagy nem én, vagy pedig mindketten ezt nem tettem és/vagy tettuk meg. Sajnalom, hogy ilyen furcsán irom ezt le, nem tudom pontosabban megfogalmazni; talan az is kozbejatszhat ebben, hogy nem emlékszem elég pontosan.

Egy romai sereg jott arra: a bibliai fenevad kisérete. A szolgák klasszikusan olyanok voltak, mint a régi romai hadsereg katonái, a kiséro pompa pedig - amely korabeli divatu és szeru katonai diszkisérettel birt - a vilagi unnepségekhez, talan még a katolikus egyhaz kozépkori pompajahoz is hasonlo volt.

Mindenki meghajolt, mert az volt a torvény, hogy ha jon a fenevad, mindenki mélyen hajoljon meg. Azonban én, aki teljesen és tetotol talpig zold ruhaban voltam, zold kapucnival a fejemen, nem voltam hajlando meghajolni a fenevad elott, mert nem tartottam helyesnek. Ekkor egy romai lovag, akirol ugy emlékszem, hogy az orrának az elulso részét a fejével egyutt egy pancélsisak védte, a lorol lehajolt mentében felém, jobbra, aki a foldon alltam vagy allt a talpig zold ruhas csuhaban, ramformedt, szinte vagy pont ezekkel a szavakkal, az arcomba kialtva, a szemeimbe nézve:

- Hajolj meg a csaszar elott (vagy: Hajolj meg a fenevad elott)!

Azt gondoltam, hogy menten le fogja utni a fejem, amiért nem hajolok meg. Azt gondoltam, végem van.

Ekkor kivulrol mutattak engem vagy a zold ruhas embert kapucniban, akinek az arca egészen jol rejtve maradt a kapucni altal.

Olyan benyomasom is van eme messze korabbi álomrol is, hogy az talan nem teljesen volt joszandéku kinyilatkoztatas.

Tegnap hajnalban ugy négy ora korul felébredtem, és ugy negyed ötkor jutott eszembe, hogy az a zold ruhas ember, aki meglehet, hogy én voltam, aztan meg valaki mas, olyasmi ruhaban volt, amilyen a szerzeteseknek van. Ugyan a ruhaja erosen zold szinu volt mindenutt, azonban a kapucnival, azaz a csuhaval erosen a szerzeteseket idézi (minden szerzetesrendnek eltéro, sajat 'egyenruhaja' van). A szerzetesi ruházatot korabban nem ismertem, csak itt ismertem meg Romaban. Bizonyara az ember sokszor talalkozott ilyennel elsosorban a televizion keresztul, azonban sosem tudtam, mert nem érdekelt, igy nem tanultam meg, hogy ilyen oltozékekben a szerzetesrendek testvérei jarnak.

Megtérésem ota tobbszor almodtam a bibliai-, a Jelenések Konyvében olvashato fenevaddal, és ugyancsak Magyarorszagon almodtam - mielott terve kerult az Italiaba valo utazas - romai katonakkal, akik hasonloak azokhoz, akik Krisztus sirját is orizték, illetve hasonlok talan a katolikus egyhaz egykori orzo-védo hadseregéhez is.

Remélem, eme torténet is sokaknak valik a hitben valo erosodésére és belatasara abban, hogy az ido itt van a nyakunkon: hamarosan elkezdodik. Remélem, hogy sokakban elraktarozza az Ur mindazt, ami késobb, amikor a torténelem valora valtja korunk profétikus almait, akkor emlékezhessenek, és emlékezvén megorizhessék Isten Parancsolatait és a Jézus Krisztus hitét: igen:

M I N D H A L Á L I G .

Testvéri udvozlettel Molnar Ferenc Romabol.
Ne hajoljunk meg a fenevad elott soha. Soha.
Amen.