szia Éva!
Ja...nekem is hirtelen össze-vissza lettek a körülmépnyeim, hol itthon, hol meg melo. Tökrtlrn és prognosztizálhatatlan mikor hol?
De ennyire még nem játszott szerepet az életemben a külső világ.

Amúgy, meg nem tanácsokra van szükség és nem más ebbéli dolgainak elfogadására, vagy elutasítására. Irtam korábban "a pókfonálon is van Közép Út".
Azt is, hogy egyedül kell csinálni, de tanulni kell.
Én csak arról tudok írni amit megéltem. És én túl vagyok azon, hogy hit vagy nem hit. Nincs hit. Önámításnak is nevezhetném, az amit hitnek nevezek. Jaaaaa,..."azt hittem..."!
H*lyeség!
Aki valami "hitben" keres "menedéket" az el van tévedve.
Voltam így én is, és én sem hallgattam másokra.
Az önimeretemben való bizalmam elvitt az önépítésig. A meditációs gyakorlataim nem is ezen a bolygon "vannak".
És mivel tudok én is kopizni, és találok olyat amivel egyetértek(vagy esetleg igazol "agyalgásomban") - egészen jól elvagyok.
Ez a budhizmus adta szabadság. Élni kell vele, nem meghajolni előtte tízezerszer.

Szia.
Amida
ps.: tegnap kaptam egy jókora szivart a munkahelyen. Néztem a füstjét és egy sinto szentélybe kerültem...."egy múló pillanatra"...ez van....:)