Van róla fogalmuk

 

 

 

Logofet válasz | megnéz | könyvjelző 2006.01.25 15:31:34 (2590)

 

Tisztelt Lambrakisz!

 

   Barbo jól látja, őrült bűvészként adja Ön elő ezen a fórumon napról-napra hervatagabb mutatványait. Igazán kár, már a szado-mazo igény kielégítésére is egyre kevésbé alkalmas produkciója. Nem szólnék, ha csak a kézilabdáról nem lenne a legcsekélyebb fogalma sem, amit oly szépen igazolt okfejtésében, az még nem lenne baj. Meglehetősen kevesen vagyunk akik kézilabdáztak, akiknek tényleg van fogalmuk erről a sportról.

 

Előzmény: Lambrakisz (2584)

 

 

Logofet válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.02 01:56:12 (13196)

 

   Jó a memóriád. Én még gimnazistaként néztem őket élőben. Nagy élmény volt. Mégis csak Gódornéra és Sterbinszkyre emlékszem. Meg az idegbeteg szovjet edzőre, akinek a felesége is játszott a csapatában. Nevére már nem.

   Meg arra, hogy milyen fárasztó volt a kisebb pályát is befutni. 

   Azt viszont végképp nem értem, a kispályás kappan mitől lett ideges. Nem vették be a csapatba? Már Vásárhelyit sem cseszteti, maradt Babarczynál. Akit Esterházyval vett egy kalap alá. Szörnyű sértés, mondhatom.  

   Lehet hogy Turcsi és Turcsina? Bár így leírva inkább rajzfilmfiguráknak hatnak, úgyhogy vaszeg tévedek.

 

Előzmény: Alpári Gnác (13194)

 

 

[origo] Sport: „Tíz éve, hogy a világ talán legismertebb és elismertebb kézilabdaedzője, Igor Turcsin meghalt. A legendás 13-szoros BEK-győztes Szpartak Kijev mesterét a halál a kispadon érte: a Szpartak 1993 novemberében, Bukarestben lejátszott EHF-kupamérkőzése közben kapott szívrohamot. Halálát nemcsak az ukrán, de a világ női kézilabdasportja is megérezte.

Minden idők egyik legjobb kézilabda-szakemberének emlékére rendezett hagyományos kijevi viadalon a hazai együttes sikerrel adózott a mester emlékének.”

 

Török Bódog, „a sportágban csak Bogyi bácsiként ismert és szólított szakember”: „Különben nem ülhettem volna huszonhárom év alatt háromszázháromszor a női válogatott kispadján, nem tarthattam volna harminchárom előadást három országban, Jugoszláviában, Svájcban és Lengyelországban, és nem kerekedhettem volna többször is három nagy riválisom – Igor Turcsin, Peter Kretzschmar és Vinko Kandija – fölé. A sportág ezen óriásait, az edzői szakma és hivatás halhatatlanjait talán senkinek sem kell külön bemutatni.”

 

Nem hát. Csak a liberálkézilabdásoknak. Akiknek „van fogalmuk erről a sportról”.

 

Nekik erről „van fogalmuk”. És akkor képzeljük el a többit!