1:0 oda a placebóval kapcsolatban, de én úgy értettem, hogy önmagunktól sokkal nehezebben megy a gondolatainknak a pozítív irányba terelése, mint a negatívé.

Ez egy tágabb kérdéskör, valójában pedig nem teljesen igaz. Attól válik igazzá, hogy a mai, túlszabályozott, túldramatizált társadalmakban az emberi lény lassan életképtelen. Ok nélküli rettegés tölti ki az életét minden percben, ez árad felé a médiából. Félni kell a vírusoktól, az élelmiszerektől, a betegségektől, az állatoktól, a levegőszennyezéstől, és mindentől. Valójában meg semmitől sem kell félni, de az nem érdeke a hatalmaknak, hogy te ne félj. A félelem jobb fegyver, mint bármi más. Ha félsz, akkor bármit megteszel annak aki -állítólag-, majd megvéd. Emberi jogaidról is lemondasz, csak védjen meg. Erről szól a fáma. Nos, kicsit elkanyarodtam. Lényegében arról van szó, hogy te csak ebben az alapvetően ultranegatív környezetben érzed úgy, hogy a pozitív dolgok nem mennek. Ha tele lennél dohánnyal, és saját yacht-odon süttetnéd a hasad naphosszat, nem így éreznél (legalábbis egy darabig, de ez megint más tészta). Biológiai értelemben a pozitív dolgok ugyanúgy hatnak rád mint a negatívak, de a biológia ősi törvényeit meg nem érdekli a jelenlegi sz*r társadalom amiben élsz. :-) Összefoglalva, a pozitív is pont olyan könnyű mint a negatív, csak az ÁR negatív irányba sodor. Árral szemben is lehet úszni. Egyik kedvenc mondásom : csak a döglött hal úszik az árral. :-)

A placebóra pedig azt hiszed, hogy gyógyszer.

Pontosítok. Azt hiszed valamire, hogy az gyógyszer, ettől keletkezik nálad a placebó hatás. Vagyis egy hatóanyag nélküli szőlőcukor kapszulától is elmúlik a fejfájásod, pusztán azért, mert elhitted hogy gyógyszert kaptál :-)

Érdemes lenne elolvasnod azt a cikket amit linkeltem nemrégiben. Pont a pánikról, és depresszióról szól. Lehet, hogy egycsapásra megváltozna a véleményed magadról...Vagy nem...mindenkinél úgy csapódik le, ahogy...Érdemes elolvasni. A szerző egy nagyon komoly pszichológus.