Múlt vasárnap Gödöllőn voltam, az Állatok Világnapján, és a következőkkel bővültek életem eddigi legboldogabb percei: Horkai Zoltán kihozta a farkasfalkáját egy számukra lekerített, elég nagy területre. Sok mindent mesélt róluk, olyan dolgokat is megtudtam a farkasról, amit eddig nem, és, és, és: felnőttek bemehettek hozzájuk.

5-6 fő mehetett be egyszerre, aztán tisztes távolban a falkától és egymástól leültünk. Aztán jöttek a farkasok. Amelyik odajött valamelyikünkhöz és megszagolgatott stb., ahhoz már hozzányúlhattunk. Az a mozgás, a szőrük illata, tapintása, az az egész varázslat...Czigány Ildikó a varázslat végén még nálam is boldogabbnak tűnt. Engem persze nagyon szerettek a farkasok, ahogy ezt sokan megállapították, de furcsálltam is volna, ha nem így lett volna.

Horkai előtt le a kalappal: az állatai (egy medve is kint volt) gyönyörűek, nagyon jó kapcsolatban vannak vele, foglalkoztatottak, de NEM IDOMÍTOTTAK.