Szia BabaLaci!

   Hát, aki levezeti, hogy azért volt antiszemita egy megmozdulás, mert ott nem zsidóztak, attól az is kitellik, hogy levezesse, azért vagyok homoszexuális, mert a nőket szeretem. De ez szimpla orvosi eset.

   Tudod, az én édesapám még -nagypályán, -de komolyan- kézilabdázott Békéscsabán. Én meg kispályán Pesten. Igaz, mindketten normálisak vagyunk.

   Én nem láttam Hajós minden megmozdulását a HH-ben, sőt, igazság szerint az elmúlt évben alig-alig láttam HH-t. Lehet, hogy változott ő is, ezt nem tudom megítélni, épp ezért. Emlékeimből élek. Vénségemre.

   Asszem, lehet tenni a kettészakítottság ellen. Ki-ki a maga kis életében tud tenni ellene. Már az is sokat számít, ha nem utasítjuk el zsigerből mások álláspontját, hanem tényleg meghallgatjuk és odafigyelünk rá. Beszélgetünk viták helyett. Nyitottak maradunk. Odafigyelünk. Szerintem ennyi kell, és nem több.

   Erről jut eszembe: Természetesen egy csöpp igazság sincs abban, amit Hajósról mondtál, egyáltalán nem értesz Te az egészhez! Miért nem maradsz csöndben? Tudatlan! :-))) Szóval valahogy így. Pontosabban nem így.

   Komolyra fordítva: Nem tagadom, volt idő, amikor én is így gondolkodtam és reagáltam. Igazán nem is figyeltem oda mások álláspontjára, mert azt gondoltam, én már tudom az igazat. Utána azt gondoltam, kinőttem már ezt. Aztán az én világszép és világjó Kedvesem arra tanított, még mindig nem figyelek oda eléggé, és még mindig meg akarok nyerni minden vitát. És minimum félig igaza van. Azt gondolom, ez a csodafegyver. Valóban odafigyelni másokra, és az ő gondolataikra. És megszúnik a kettészakítottság. Mert nem lesz értelme.

   Hajósról nem vitatkoznék többet, azt hiszem, nagyon nagy a szakadék kettőnk között. Talán úgy juthatnánk előre, ha a tettet ítélnénk meg, függetlenül a körülményektől, miközben azt gondolom, Gyurcsányt pedig nem lehet megítélni a körülményektől függetlenül. Bonyolult, de legalább ellentmondásos. Legyőztem magam a vitában. Most nem tudom, örüljek vagy szomorkodjak.

   Van Neked akváriumod?