Váci Mihály:

Tollászkodó csillag

 
Véremen hintáztál,
szálltál szívemen.
Széllel kerítettelek: –
szabad voltál szerelmem.
Leveles ujjakkal
kerestem homlokod,
mint térdelő bodza
kérlel ablakot.
Gyökerek közt gyalogút,
hemperegtem érted,
porban, egek harmatában
kérleltem a térded.
Tördelt téli vaspatkó,
gyalult vihar éle,
– arcom kintről ráfagyott
ablakod jegére.
Lámpa voltál, vetkeztél.
Tollászkodó csillag.
– Csókoltam forró sebét
levett szárnyaidnak.