Kedves Mumu!

 

Szerintem éppen a pápa-ügy az ami világosan megmutatja, hogy a konfliktus lényege abszlút nem vallási alapú.

 

A pápa a regensburgi beszédben szembeállította az iszlámot és a kereszténységet - ez előbbiről egy jó csomó marhaságot állítva. (Nem mellesleg a kereszténységről is... no jó ez legyen a katolikusok baja.)

 

Csak, hogy tudjuk miről beszélünk - a pápa regensburgi beszéde:

http://catholicanalysis.blogspot.com/2006/09/full-text-of-popes-regensburg-speech_18.html

 

Ezt a marhaságot az ügyben sikerült állítania, miszerint az iszlámban ab ovo benne van az erőszakkal való terjesztése - míg evvel szemben a kereszténységben bezzeg de nem is. Némileg továbbmenve ezen, idézi II. Manuel Paleologost - amely szerint az "Mohammed csak ördögi és embertelen" dolgokat hozott.

Amit a nyugati média - és a pápa is igencsak elken... Ratzinger úr a középkori szöveget, mint "erőszakos térítés elleni döntő álláspontot" kezeli, és egyetlen jel nem utal a beszédében arra, miszerint akármely elemével ne értene egyet. Sőt saját gondolatmenete lényegében e középkori levél, és egy újkori interpretátor gondolatmenetét követi.

 

A pápa a legnagyobb keresztény felekezet vezetője, megfellebhetetlen végső döntéshozója, sőt hitbéli kérdésekben (mint ez is) a tévedhetetlenséget vindikálja maga számára. Ergo nem kell túl sok érzékenység, ahhoz, hogy egy szimla ostobaságban a muszlimok némi vallásharcos felhívást lássanak. (merthogy a felhívások mindig arról szólnak, hogy mi a békét akarjuk, de bezzeg az ördögi és embertelen mások... mi tehát csak önvédelemből)

 

Szóval ha a vallási jellegű ellentétekről lenne szó, ez a beszéd egyértelmű ellenségeskedésre való felhívás lenne.

 

Csakhogy sem szándékában, sem hatásában nem volt az. A pápa, amennyire saját dogmái megengedték, a reprezentatív muszlim arcok pedig némi morgás után szintén úgy tettek, mintha a pápa visszavonta volna gondolatait. Ezt még az olyan fundi iszlamista erők is megtették, mint a Muszlim Testvériség, vagy éppen a Hamasz... vagy az iráni vallási elit. A helyi keresztény közösségek elhatárolódtak a pápától, - sőt még a katolikusok is nagyjából megtették ezt.

 

Egyértelműen egyik fél sem mutatott hajlandóságot a vallási jellegű konfliktus eszkalálására.

 

Ez alól csak az amúgy is háborús helyzetben lévő területeken elkövetett egy-két akció volt kivétel, amelyet a helyi erők elég gyorsan visszaszorítottak. (Még a tálib jellegű szomáliai iszlamista miliciák sem léptek keresztények elleni akcióba)

 

Amit észre kell venni, hogy Európában az iszlámra vonatkozó, és az iszlám világban a kereszténységre vonatkozó szövegek elsősorban NEM elsősorban a vallásos gondolkodás sajátjai. Ezek mindig akkor kapnak hangsúlyt, ha konkrét politikai célok megvalósításáról van szó.