életük nagy sikereiként elsőként a párzásaik számát jelölik meg és minden más csak ezután következik

Ebben az a meglepő, hogy egyébként intelligens emberek is képesek e téren így gondolkodni. Ha jól emlékszem, Müller Péternek van egy írása arról, hogy miért bocsájtja meg nehezebben a férfi a félrelépést, mint a nő. Valami olyasmit írt, hogy a férfiak sokkal inkább a szexualitásuk szemüvegén át nézik a világot, sokkal erősebben kötődik önértékelésükhöz és egójukhoz a nemiség, ezért aztán a szexualitás kudarca a férfi kudarca, s mint ilyen, az egész emberé. És a szexuális jellegű árulás is az ember árulása így. Egy nő, ha kiderül, hogy meddő, azon kesereg, hogy nem tud életet adni édibédipicirózsaszín csöppségeknek, a magtalan férfit viszont az küldi padlóra, hogy "nem férfi". A nő rosszabb esetben nőiségének kudarcát éli meg, a férfi viszont egész létének, egójának válságát.

Szerintem van összefüggés.