Se kedvem, se időm feleslegesen érvelni.

Egy normális ember először felállítja kritériumokat. Ha a politikus elvtelen, hazudós, milliárdos károkat okoz, akkor az szar alak. Pont. És az előkerülő delikvenst ez alapján ítéli meg.

A kevésbé normális azt csinálja, hogy ha előkerül egy politikus, akkor eldönti, hogy szereti-e vagy sem. Ha nem szereti, akkor addig kutakodik, amíg valami hibát talál benne, hisz mindenkiben lehet hibát találni - ha meg szereti, akkor addig kutakodik, amíg valami dicsernivalot nem talal benne. Igaz, hogy lop, csal, hazudik, de (persze, csak az értékelő szerint) KEVESEBBET. Ha egyáltalán a saját emberének (aki persze le se szarja őt) a disznóságait hajlandó észrevenni.

Erről szól a polidili. Nyilván. A gubanc ott van, hogy te az átlag feletti elfogultságodat átlag feletti objektivitásnak hazudod.

Nem vagy objektívebb, mint egy pártközpontból netező fizetett harci nick.

Velük együtt is veszted el az arcodat.