A lobogó értékrend

 

 

 

aseasystem válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.22 13:42:32 (13149)

 

Ha valamit nem szeretsz, akkor ahhoz keresel érveket, hogy az miért szar –

...ha meg tetszik valami, akkor ahhoz keresel érveket, hogy az miért olyan nagyszerű.

 

Előzmény: kívül a magyarázat (13148)

 

 

 

aseasystem válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.25 07:27:19 (13153)

És ismét:

Ha valamit nem szeretsz, akkor ahhoz keresel érveket, hogy az miért szar -

 

...ha meg tetszik valami, akkor ahhoz keresel érveket, hogy az miért olyan nagyszerű.

 

Előzmény: kívül a magyarázat (13152)

 

 

 

Na most innen már végképp nem értem. Ahhoz keressek érveket, hogy miért szar az, ami tetszik? Meg miért nagyszerű, ami nem tetszik? Vagy hogyan kéne ezt csinálnom?

 

Engem arra tanítottak a régi öregek (még a hatvanas évek derekán), azt mondták (szó szerint idézem): „Fiam, ha a te segged viszket, akkor ne a Babarczy Eszterét vakarászd!”

 

Én pedig ezt ekként értelmeztem magamnak életbölcsességül: ha egyszer valami nekem tetszik (vagy nem tetszik), akkor ahhoz én „keresek érveket”; és ahhoz keresek érveket, nem máshoz.

 

Lefordítom magyarra: ha nem tetszik valami, akkor nyilván ellene fogok érvelni, nem pedig mellette. Továbbá: általában amellett érvel az ember, ami neki tetszik, s nem amellett, ami másnak, például Babarczy Eszternek. Babarczy vélekedése mellett érveljen Babarczy Eszter! Vagy nem?

Sőt. Képzeljük el, ha én nem a saját véleményem mellett érvelnék, hanem mondjuk Babarczy véleménye mellett, akkor abból óhatatlanul adódna, hogy Babarczy meg az én álláspontom mellett kezdene szónokolni, ami viszont a katasztrófával volna egyenlő. A percen tökön szúrnám magam.

 

Egyébként pedig „csupán” azt nem értik az individualisták, a liberálisok, hogy az a helyénvaló, ha végső soron mindenki maga áll jót a véleményéért, az érveiért.

Vagyis azért idéztem a fönti két, egymást nyomatékosító hozzászólást, merthogy szimptomatikus. Tökéletesen önleleplező, kilóg belőle a liberalista falkatudat lólába.

 

A magyarországi ún. liberálisok nem valódi liberálisok (legalábbis itt, az interneten), ti. az igazi liberális, a valódi individualista, bizony, éppen olyan, mint én. Nagyon sajnálom, de így van. A liberális nem a falka, nem az akol melegét keresi, nem várja, hogy mások érveljenek helyette, ő ritkán érvel mások helyett, hanem (miként föntebb írva van), „ha valamit nem szeret, akkor ahhoz” maga „keres érveket”. Már akinek van hozzá ereje. Akinek viszont nincs, aki gyönge, az falkába tömörül értelemszerűen. Ilyenbe, olyanba. Némelyek liberális falkába. Ami persze elvileg agyrém, de a gyakorlatban láthatóan ez megy.

Elméletileg a liberalizmus éppen abban különböznék más értékrendektől, hogy benne a kollektivizmus (szocialista érték), illetve a közösségiség (konzervatív érték) csak másodlagos. Nem tagadja a liberalizmus a közösségiséget, a kollektivizmust, de nem is preferálja, nem tűzi a zászlajára.

 

 

aseasystem válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.22 10:02:38 (13145)

És azt tudod-e fényes tekintetű, hogy miért NEM vagy liberális, csak a liberális értékrendet lobogtató, valójában mélységesen opportunista, élvezettel gonoszkodó ember?

Előzmény: kívül a magyarázat (13142)

 

Most mit tegyek? Egyszerűen nem bírok szenvedve gonoszkodni. Nem megy. Ezt még meg kell tanulnom a liberálisoktól.

 

aseasystem válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.22 10:02:38 (13145)

És azt tudod-e fényes tekintetű, hogy miért NEM vagy liberális, csak a liberális értékrendet lobogtató, valójában mélységesen opportunista, élvezettel gonoszkodó ember?

Előzmény: kívül a magyarázat (13142)

 

Én tudom. Ők viszont – láthatóan – egyáltalán nem tudják. Pontosan a dolog lényegét nem értik: nem én lobogtatom az értékrendet, hanem ők lobogtattatnák velem; szeretnék, ha helyettük, az ő véleményük mellett érvelnék, nem a saját álláspontom mellet. Na de hát éppen nem egy elképzelt „közös értékrend” mellett kell érvelni falkába tömörülten (az nem liberalizmus), hanem példázni, megvalósítani kell az eszmét (már ha az annyira fontos).

 

De mint többször is írtam: liberálisnak lenni a legnehezebb. Ahhoz erő kell. Tudás, mentális potenciál. Az individuum zászlója alapvetően saját maga (értsd: a saját ereje, saját tudása). És persze ebben rejlik a liberalizmus veszélye is. Ha valamely nagyon erős ember, csoport túlhajtja az individualizmust, óhatatlanul egoistává válik, egocentrizmusba csúszik át. Amúgy általában ezért utálják a leggátlástalanabb liberálisokat (vö. az SZDSZ választási plakátszövegével: „Jöjjön el az én országom!” stb.).

 

Na, ez a veszély viszont nem fenyegeti az aseasystem-hez hasonló, mások érvelése után rinyáló, mindegyre falkásodni, tömörülni vágyó kvázi liberálisokat.

 

És persze nem fenyegeti ez a veszély a Gedeon bácsi frizubúrája alatt mélyen hallgató Babarczy Esztert sem. Jól elvan ő a frizufalkájában, onnan kandikál ki fontoskodva, s olykor jól belebéget a nagynyilvánosságba valami „balliberális” birkaságot. Néha pedig az „esztétát kikéri” magának, de azt már csak Baló privát gyönyörűsűgére.