In memoriam K.

 

 

 

macstappancsok éke válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.25 13:26:40 (13156)

Miért alattomosak? Azért, mert tudják (mindketten!), hogy soha nem volt itt „Mengele megkövetve”, mégis beszélnek róla.


hááááát, ritka nagy peched van, te ótvar tetü, mert megvan az a hozzászólás, amiben megkövetted a "doktor úr" emlékét
parancsolj:

 

In memoriam... válasz | megnéz 2005.12.23 16:14:34 (2250)

 

A virtuális térben az ember a véleményével azonos. Vagyis a fórumon a vélemények „lebértömeggyilkolása” nem egyéb, mint a virtuális ember elpusztítása. Méghozzá hamisítatlanul náci módszerekkel. [Miközben magam is vétettem: napokon át Mengelét emlegettem, tulajdonképpen méltánytalanul. Meg kell követnem a doktor úr emlékét, ő ugyanis szelektált valamelyest annak idején. Az egyik zsidónak azt mondta: jobbra, a másiknak azt mondta: balra. Ezek viszont totális irtást végeztek.]

 

Előzmény: kívül a magyarázat (13139)

 

 

 

Volt egy osztálytársam, még az általánosban, megmondom úgy ahogy van, Karcsinak hívták. Annyira hülye volt szegény (mindenhez), hogy egyszer a földrajztanárunk azt mondta neki dühében: „fiam, te vagy a leghülyébb gyerek az iskolában”.

 

Na, ettől kezdve Karcsi, ha már végképp nem figyelt rá senki, előállt a maga stallumával (szó szerint idézem): „A föcitancsi is megmondta, hogy én vagyok a leghülyébb az iskolában!”

 

Eddig a példabeszéd.

Vagyis egyszer leíratott, hogy ezen a fórumon a némelyek által „lebértömeggyilkolásnak” nevezett kvázi moderálástól még Mengele doktor is pirulna (egyébként csak azért írtam, mert bosszantott, hogy az egészségügyi rovatban is értelmetlenné tettek fontos információcserét). Na most, azóta időnként a „moderálók” előugranak a fenti szövegrészlettel, és közlik ország-világ gyönyörűségére: ők azok, akiket egy hozzászólásban metaforikusan Mengele mögé soroltam.

 

Hogy azután ebben mi lehet az öröm számukra, Pixy legyek, ha értem. Nekem mindenesetre a fent idézett netrágcsálóról mindig szegény Karcsi gyerek jut eszembe. Előttem van az arca: miközben ferdén vigyorgott, vagy éppen óbégatott, a szája szegeltéből csorgott a fehéren sűrűsödő nyál.

Végül is, ha nem jött túl közel, eltűrte mindenki, többen még szórakoztak is rajta. Később átirányították a „gyogyóba”. Mert akkoriban ez még így ment: nem a normál iskolából csináltak gyógypedagógiát.