Csatazaj veri fel éjszaka csendjét, lopakodó jár körbe körbe, keresi áldozatát

Kéjes kacagása, gúnyos káromlása mint sikoly kelti szív sötétségét

Kezében kosár, megosztást szór szívekre, ködöt lelkekre, paravánt von fény elébe

Régi tervét tervezi, gyűlöletet közöttünk elvetni, s ha a gyűlölet kicsírázik, kacag, elhagyja áldozatát megy tovább

Láncot hord magával, beszédet lekötni, beszédre súlyos abroncsot tenni

Ó mit tesz velünk ?

 

Nem pihen, ott van hol megpihennek, ott hol jólesőn nevetnek

Sötétség termete, gyűlölet villámait szórja vörösen izzó szeme

Viszájáról veti cseleit, édesnek mutatja keserű piruláit

Ha nyíltan beszélne két szava lenne, gyűlölj, gyűlölj

Megriadtakkal szemben mint öklelő bika rohan, fújtat, prüszköl, nagyokat dobbant

Sötét füstöt ereget, eltakaró ködöt, s ijedség gyümölcse „hallgatás” lesz

S ha valaki figyel és hit pajzsa elszántan kezében, annak mögé megy

Veszi fondorlat szavait, egyet teszi kettőnek, kettőt négynek, fehéret kimossa feketére

Ó ellene csak az „ima” segíthet

Lehajtott fej dühét fellobbantja, szemét többé el nem rejtheti, gonosz fénye elárulja

Szeretet mint dárda, mit éles kard megsebzi, szemét megvakítja, lépését már nem tudja hova teszi

 

Szeretet és alázat két gyenge virág

Szeretet és alázat, szív jóság

Lobogó zászló alatt béke áramlik, szent patakban szív megnyugszik

S Jézusunk parancsa

 

„Beszélj !”