A hadsereg kérdése nem kizárólag gazdasági kérdés, ill. nem elsősorban az, bár persze a gazdasági lehetőségek behatárolják, mire van esélyünk. De pl. a diplomáciai játéktér is megnő (az ellenségem ellensége a barátom típusú játszmákhoz), ha van akkora haderőnk, amekkorát megengedhetünk magunknak gazdaságilag. Szövetségi rendszerhez tartozásnál is szempont, hogy látják-e értelmét a csatlakozásunknak. A NATO gyakorlatilag csak papíron létezik, nyilvánvaló, hogy pl. a jelen iraki háború megindításakor menyire megosztott volt, az USA csak a britekre támaszkodhatott és sajnos a szerencsétlen hülye, naív, világpolitikában tájékozatlan lengyel kormányra. A töbi, kisebb hülye apránként felébredt és kivonult (benne mi is).
Az EU felbomlása azonnal bekövetkezik, amint a Csúcs hatásai egyértelművé válnak. z EU kezdettől a globalizációs projekt alprojektje kontinensünkön. Az olcsó olaj korának vége a globalizációnak is végetvet, így az EU-nak is. Autark nemzetgazdaságokkal fogunk kiútként kísérletezni, megnézem, lesznek-e "mesés EU fejlesztési pénzek" a szegényebb keleti tagállamoknak. Miközben pl. Németországban összeomlik a nyugdíjrendszer, a Hollandok tömegesen menekülnek a vízszintemelkedés váratlan felgyorsulása miatt és Anglia élelmezése és fűtése (az esetleg gyorsan hűlő helyi klíma miatt is - gyengülő Golf-áram) megoldhatatlannak tűnik?

A gazdaságon kívüli haszna a honvédelmi nevelésnek és katonai kiképzésnek evidens. Tavaly nyáron az Adria partján a strandon megnéztem Omisban a legutóbbi háború hőseinek emlékművét. Elképesztően sok 20-25 éves fiatal neve volt rajta (több tucat) egy ilyen elég kis városhoz képest. A horvátok ifjúságuk színe-virágát áldozták azokban az években a függetlenségükért, de sikerült, meg is lehet nézni, milyen öntudatos, tartással rendelkező nép. Tudják értékelni a nemzeti önállóságot, ha ilyen ára volt. A fiatalság honvédelmi képzésének egyik haszna, hogy az ember, mielőtt családot alapít, értse meg, hogy egy társadalom tagja, magában semmi és ha kell, a hazáért áldozatot is tudnia kell meghozni. Ez tartást adhat, amire nagy szükség lesz az Olajcsúcs után törvényszerűen fellépő nagy gazdasági válságban, hanyatlásban. Az egyéni túlélési stratégiák esélytelenek, a kollektívhez viszont kell az összetartó erő. Többféle is, a honvédelem az egyik. Másik részről világos, hogy vonzó célpont lehetünk globális energia-és éghajlatválság következtében, ill. a válságban előkerülhet a nacionalista kártya több szomszédnál is. Nem engedhetjük meg a haderőmentesség luxusát, a dolog a jólét korára volt kitalálva, amely kor most végérvényesen végetér. Vége a gondtalan fogyasztói paradicsom vágyálmának. A realitás nem a "gazdasági növekedés", hanem az életbenmaradás, vagy pusztulás. A fennmaradáshoz kell fenntartható mezőgazdaság, ipar, energetikai önellátás és megfelelő haderő, többek között. Ez nem off-topic, része a Csúcs-tematikának.