Kedves körbeölelő Szent, kedves kézfogó Szent, kedves aggódó Szent
Könnyed elered ha sírni látsz minket, veszel minket közeledbe, simogató érzetedbe
Adsz bánat helyett öröm perceket, fájdalom könnyek helyett boldog könnyeket
Adni akarsz mindig, adsz akkor is mikor nem látjuk, adsz mikor fel nem fogjuk, és akkor adsz legtöbbet mikor nem is gondoljuk
És hálánk sokszor közöny, elfordulás, néha Téged kimosolygó kacagás – és igen, ez igen fáj neked
Nem értjük mikor mondod Testedbe szögeket verünk, pedig éppen ezzel teszzük
Nem értjük akarattal, hogyan fonhatunk töviskoronát fejedre, pedig szavunk, talán még dicsér is Téged
Te itt vagy, igen, igen itt vagy mindig, napnak nincs oly pillanata, életünknek nincs oly mozzanata, hol nem lennél mellettünk
És fáj neked mikor adsz és mi mégis elfordítjuk fejünk, adsz és mi mégis csak magunkra gondolunk
Mi lehet a legédesebb neked ? ó ha Rád nézünk, igen
Szó lehet szép, gondolat eget érheti, de Reád néző szem szót még feljebb emeli, emeli szemedhez, emeli Szívedbe, emeli irgalmad közelébe