Tényleg hagyjuk a próféciákat egyelőre, meg az első-második feltámadás kérdését, maradjunk a predesztinációnál.
Nem tudom, jól értem-e amit mondassz, kérlek, pontosíts:
Tehát szerinted:
- Isten mindenkit hív az üdvösségre (tehát mindenkinek van esélye)
- A bűneinkért felelősek vagyunk, mert azt választjuk, hogy elkövessük
- A jótetteinkhez viszont semmi közünk, mert mindent az Isten visz véghez

Megmaradt kérdéseim:
- az ember nem képes arra, hogy „ne vigye véghez” a jó cselekedeteket amit az Isten készít?
- ha az üdvösség (örök élet) feltéltele a jó cselekvése, amit Isten visz véghez, és neked nincs semmi részed benne, akkor miért nem viszi véghez ugyanezt mindenkiben, ha mindenkit az üdvösségre hív?
- tehát végül csak és kizárólag Isten a felelős végső soron az elveszőkért?