Merneptah Izrael-sztéléje

 

II. Ramszesz halála után kezdődött az egyiptomi történelem egyik legkritikusabb periódusa. A nyugat felől támadást indító líbiaiak és a hozzájuk csatlakozó tengeri népek alapjában fenyegették Egyiptom létét. Az egyiptomi történetírás legendás elemet is sző a sorsdöntő harcok leírásába. Az egyik felirat szerint Ptah isten jelent meg álmában az öreg Merneptah (kb. 1234–1224) fáraónak, s kardot nyújtott át neki. A háború egyiptomi győzelemmel végződött.

 

Erről az időről beszél az Izrael-sztélé szövege is, mely nevét és jelentőségét annak köszönheti, hogy a befejező részben a levert ázsiai népek között – a világtörténelemben először – Izraelt is említi.

 

Az Izrael-sztélé ennek ellenére nem a szó szoros értelmében vett történeti szöveg. Tulajdonképpen a fáraó tetteinek gyakran himnikus magasságba emelkedő dicsőítése. Nem szigorú időrendben, krónikaszerűen sorolja fel az eseményeket, hanem tetszés szerint csoportosítja őket, és a hangulati elemek kiemelésére fekteti a fő súlyt. Nagy részét a líbiai háború leírása foglalja el. A hadjárat részletezése helyett csak egy-egy epizód érzékelteti a drámai fordulatokat és a korabeli állapotokat. Megismerjük a városokba zárkózó egyiptomi lakosság rettegését a barbároktól s a boldog békeállapot visszatérését. Élénk színekkel ecseteli a katasztrofális vereség következményeit a líbiaiakra nézve. Ügyes írói fogással őket is megszólaltatja, és saját szavaikkal érzékelteti kétségbeesett hangulatukat. Természetesen az egyiptomi győzelem, bár jelentősége kétségtelenül igen nagy volt, nem döntötte el véglegesen a két nép nagy küzdelmét. A líbiaiak rövid idő múlva újra szervezkedtek, tovább folytatták támadásaikat Egyiptom ellen. (W. Spicgelberg: Der Sigese hymnus des Merneptah auf der Flinders Petrie-Stele; ZAS. XXXIV. 1 kk.)

 

 

 

Ötödik uralkodási év, a nyár harmadik hónapjának harmadik napján őfelsége, Hórosz, az erős bika, akinek magasztos az igazsága, Felső- és Alsó-Egyiptom királya Baenre Meriamon, a Nap fia, Merneptah Hotephermaat alatt, aki gyarapítja az erőt, és magasra emeli Hórosz (erős) karját, aki erős bika, aki leveri a kilenc íjat, és akinek a neve az örökké valóságba jut.

 

Az ő győzelmeiről mesélnek minden országban, s tudtára adják minden földnek együttesen. A szépet az ő vitézi tetteivel mutatják meg. Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a Nap fia, Merneptah, az erős bika, aki megöli ellenségeit, aki szép a csatamezőn, s aki hatalmas, mikor megtámadják őt. (Ő) a Nap, aki szétoszlatta, a viharfelhőt, mely Egyiptom felett volt, s adta, hogy Egyiptom lássa a napsugarat. Egy érchegyet mozdított el a lakosság válláról, s levegőt adott a népnek, mely be volt zárva. Felvidámította Memphiszt az ellenségein, és adta, hogy Tatenen örvendezzék az ellene lázadók felett. Megnyitotta Memphisz kapuit, melyek zárva voltak, és elrendelte, hogy templomai is megkapják a táplálékaikat.

 

Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a Nap fia, Merneptah az Egy, aki százezrek szívét bátorítja. Levegő jut be az orrukba az ő látásától. Összetörték Temehu országot az ő életének idején. Félelmet keltett mindörökké a mašnašák szívében, s visszaűzte Libüát, mely Egyiptomot taposta. Nagy rettegés van a szívükben Egyiptomtól. Előnyomulásuk (?) véget ért (?). A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobják íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneteléstől. Felhasították tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat, és elhajították. Libüa nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül. Nem volt toll a fején. Mezítláb volt. Feleségeit elragadták a színe előtt. Elrabolták az ellátására szolgáló lisztet (?). Tömlőbe (való) vize sem volt, hogy életben tartsa magát. Testvérei arca esett rá, hogy megölje őt. Főnökei közül az egyik harcolt a másikkal. Táboraikat felperzselték, hamuvá tették. Minden vagyona katonák martaléka (tápláléka) lett. Jajgatva érkezett meg országába. Mindenki, aki a hazájában megmaradt, szitkozódott a fogadtatásakor: „A végzet büntetését kapta meg a fejedelem! Rossztollú!” – mondták rá, mindnyájan, városának a lakói közül. „Memphis összes isteneinek a hatalmában van. Egyiptom ura elátkozta a nevét. Merej, Memphisz isteneinek az utálata, valamint nemzetségének összes leszármazottai is mindörökre. Merneptah, a Nap fia üldözi a szülötteit. Merneptah adta neki a végzetet.” Libüa szállóigéjévé lett, s nemzedékek mesélnek a (következő) nemzedékeknek a győzelmeiről. „Nem tettek velünk hasonlót Ré (tehát az ősidő) óta” – minden öreg így beszél a fiához: „Jaj Libüának! Bevégezték az életet és a kellemes kalandozást a termőföldön. Egy nap alatt elrabolták mozgási szabadságukat.”

 

A tehenukat felégették egyetlen év alatt. Œuteh elfordult a fejedelmüktől. A településeiket elpusztították az ő kijelentésének megfelelően. Nincsen többé szállító munka ezekben a napokban. Hasznos az elrejtőzés, s (csak) a barlangokban van az ember biztonságban. Egyiptom nagy ura – az övé a hatalom és az erő –, kicsoda harcol vele (azok közül), aki ismeri a rohamát? Ostoba az, és nincs szíve annak, aki bevárja őt ...

 

Ami Egyiptomot illeti, ezt mondják (róla): „Az istenek óta Ré egyetlen leánya az, s a fia az, aki a nap trónusán ül. Nincsen (sikeres) szándék az emberei (lakói) megkárosítására. Az összes isten szeme üldözi azt, aki megrabolja őt. Ő véget vet ellenségeinek.” Ezt mondják azok, akik figyelik (?) a csillagaikat és (mindazok), akik ismerik könyveiket a szelek megfigyelésére: „Nagy csoda történt Egyiptomban!” Az, aki megtámadta őt, mint fogoly került a kezébe (ti. Egyiptoméba) az isteni király tervei segítségével, akinek erős az igazsága ellenségével szemben Ré előtt. Merej, aki bűnös módon gonoszat cselekedett Memphisz minden istene ellen, ő az, akit megítéltek vele együtt Héliupoliszban. Elítélte őt az isteni kilencség, bűnei miatt. A mindenség ura így szólt: „Adassék erős kar a fiamnak, aki igaz szívű, jóságos és szelíd, Merneptahnak, aki gondoskodik Memphiszről, védi Héliupoliszt, és megnyitja a helyiségeket, melyek be voltak csukva, s kiszabadít sokakat, akik be voltak zárva minden kerületben, hogy áldozatokat adjon a templomoknak, bevitesse a tömjént az isten elé, hogy megengedhesse az előkelő(k)nek vagyonuk birtoklását, hogy a közembereket visszaszállíttathassa városaikba.”

 

Héliupolisz urai ezt mondják fiukra, Merneptahra vonatkozóan: „Adassék neki olyan (hosszú) életidő, mint Rének, hogy megvédhesse azt, aki szenved, az összes idegen országtól. Adják át neki Egyiptomot ... örökre, hogy megerősítse (megvédje) a lakóit.
Íme üldögélni (lehet) ennek a vitéznek az idejében, az életfuvallatok a hős karjaiból keletkeznek. Bőségesen önti a vagyont az igaznak, de a hazug nem birtokolja kapzsiságát. (Kapzsiságával szerzett kincseit.) Aki pedig lopott és bűnöket követett el, s másnak a hatalmát birtokolja, annak nem lesznek gyermekei (örökösei).” Ezeket mondják.

 

Merej, a nyomorult ellenség, Libüa legyőzött fejedelme jött, hogy áthágja Tenen (?) falait, aki felragyogtatja fiát a trónusára, Felső- és Alsó-Egyiptom királyát, a Nap fiát, Merneptahot.

 

Ptah így beszél a levert líbiai (fejedelemről): „Minden bűnét gyűjtsék össze, és fordítsák ellene. Adják őt Merneptah kezébe, hogy kihányassa vele mindazt, amit elnyelt, mint a krokodilus. A gyors elhurcolja a gyorsat. Az úr, aki ismeri az erejét, megragadja őt. Amon kötözi meg őt a keze számára, hogy átadassék az ő ka lelkének Hermonthisban, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, a nap fiának, Merneptahnak.”

 

Nagy öröm támad Egyiptomban, s ujjongás száll fel Egyiptom városaiból. Azokról a győzelmekről beszélgetnek, melyeket Merneptah aratott a líbiaiak felett. Ó, milyen szeretett ő, a győzelmes fejedelem! Ó, mennyire magasztalják a királyt az istenek! Ó, milyen boldog ő, a parancsoló! Ó, de kellemes beszélgetve üldögélni! Mennek szabadon járva az úton. Nincsen semmi félelem az emberek szívében. Az erődöket magukra hagyják. A kutak nyitva vannak, és hozzáférhetők (?) a küldöncök számára. A falak mellvédjei nyugodtan (állnak) a napsütésben, amíg őreik felébrednek. A madarai álomban feküsznek. A nau és a tekten csapatok azon a földön tartózkodnak, amelyiken akarnak. A legelők barmait magukra hagyják, mint a rideg marhákat, s nincsenek (jelen) a pásztorok a folyón való átkelésnél.

 

Nem kiáltanak és ordítanak az éjszakában: „Wahmak”! – idegen nyelven. Énekelve jönnek, mennek, nem jajveszékelnek az emberek szomorúan. A helyiségeket ismét betelepítik. Az, aki a termését szántotta, fogja megenni azt. Ré (ismét) Egyiptom felé fordult.

 

Ő, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a Nap fia, Merneptah azzal a rendeltetéssel született, hogy védje azt.

 

Az (idegen) fejedelmek le vannak verve, és így szólnak: „Békét!” (Œalom) Egy sem emeli fel a fejét a kilenc íj közül. Líbia el van pusztítva, Hatti békességben van. Kánaán gonoszul ki van fosztva. Aškalont elhurcolták, Gezert megragadták, Jenoámot nem létezővé tették. Izrael népe elpusztítva, nincsen magja. Hurru Egyiptom özvegyévé lett. Minden ország egyesül békességben. Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Merneptah, aki élettel van megajándékozva, mint Re, mindennap, leverte mindazokat, akik vándoroltak.